A katonai közhelyek között előkelő helyet foglal el a Montecuccoli-féle aranyköpés, amit szerintem minden olvasóm ismer:
"A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz." *
Az olasz származású osztrák tábornok ettől függetlenül is beírta magát a hadtudomány halhatatlanjainak névsorába, hiszen gyakorlati hadvezéri tevékenysége mellett az elmélethez is értett (talán valamivel jobban is, mint a gyakorlathoz - de ezt nem elítélően mondom!), s több műve a mai napig szerepel a katonai akadémiák tanrendjében, mint kötelező olvasmány és vizsgatétel.
De most nem erről akarok mesélni, hanem egy könnyedebb történetről.
Raimondo (ez volt a keresztneve) meggyőződéses és gyakorló katolikus volt, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen olasz volt, ráadásul nagyon közel állt a Habsburg-házhoz. Mint ilyen, igyekezett a vallása által előírt valamennyi törvényt és szabályt betartani és betartatni.
Történt egyszer azonban, hogy (valamikor az 1640-es években) kíséretével együtt megálltak egy útszéli fogadónál, mert megéhezett. Nagyböjt időszaka volt, ráadásul péntek (vagyis szigorú hústilalom), de Montecuccolinak annyi minden járt a fejében, hogy ez nem jutott eszébe, amikor megrendelte a szalonnás rántottát. A vendéglős nem állt neki vitatkozni egy császári tábornokkal (én se tettem volna a helyében), úgyhogy kihozta neki a kaját. Amikor nekiállt volna, hatalmas mennydörgés hallatszott és eleredt az eső.
Maga elé bámult, majd a fejéhez kapott. Felvette a tányért, kisietett a szabadba és a szalonnát kidobta a fűre. Ezt követően felnézett a tornyosuló viharfelhőkre és kicsit szemrehányóan ezt suttogta:
Na de Uram, mekkora patália ez egy kis darab szalonna miatt...
*: egyesek szerint ezt a pénzes poént eredetileg egy Giacomo Trivulzio nevű milánói hadvezér mondta 150 évvel Montecuccoli előtt, csak Raimondo barátunk elfelejtette (?) megjelölni a forrást, amikor papírra vetette.
"Bemegy a rabbi a hentesboltba, és hát nagyon csábítóan néz ki a.. füstölt sonka. Nyel egyet és megszólítja az eladót:
- Jó napot, mennnyi annak a sonkának a kilója?
Ebben a pillanatban hatalmasat dörren az ég és az üzlet előtti lámpaoszlopba belecsap egy villám.
A rabbi felháborodva széttárja a karját és az ég felé kiált:
No de Uram, kérdezni még csak szabad??!!"
"Bemegy a rabbi az étterembe, és a szomszéd asztalnál rögtön meglát egy csábító ételt, inti is oda rögtön a pincért.
- Hozzon nekem is egy olyat legyen szíves.
- No de uram, az cigánypecsenye szalonnataréjjal!
- Hát kérdeztem én hogy mi annak a halnak a neve??"
Az ügyes muszlim megoldja az ilyen jellegű problémát.
Ramadan alatt napközben a vendéglő teraszán a turista sem kap sört ( pedig szomjas mókus a melegben)
Pincér betessékel a belső helyiségbe s hozza sört, mutat a plafonra, hogy Allah itt már nem látja mit iszom. Respekt.