Metilalkohol

Egyetlen háború sem szűkölködött olyan eseményekben, amelyek következménye emberek minden értelem nélküli pusztulása lett. Minden halál tragikus, különösen ha a sajátjainkról van szó, de ha a halál oka nem az ellenség golyója vagy szuronya, nem egy bombázás vagy a bizonyos helyzetekben szinte elkerülhetetlen fertőzés vagy járvány, hanem az emberi tudatlanság, ostobaság és felelőtlenség, akkor a túlélők (és az utókor) érzelmei egy kicsit vegyesekké válnak.

No, a hosszadalmas bevezető után következzenek a száraz (?) tények.

A második világháború egyik kevéssé ismert, de annál elképesztőbb és tragikus finálét megért jelenete 1944. november 14-én játszódott le a bánrévei vasútállomáson, ahol az ott ideiglenesen megálló katonavonatok állománya felfedezte, hogy az egyik teherszerelvény egyik kocsija szeszt szállít. Hiába volt a méreg egyezményes jele (a koponya a keresztbe tett lábszárcsontokkal) felfestve a tartálykocsira, hiába volt ráírva öles betűkkel a "MÉREG!" szó, a honvédek (a vasutasok kérlelése és tiltakozása ellenére) gyakorlatilag megrohamozták és megcsapolták a faszeszt (vagyis a metilalkoholt) tartalmazó vagont és hatalmasakat ittak belőle, majd üvegekbe és vödrökbe (!) átfejtve több száz litert vittek magukkal a bajtársaik részére. A figyelmeztetésekre csak legyintettek és azt mondták: ez a halálfej meg a felirat csak elterelés a hadvezetés részéről, hogy megóvják a legénységtől a biztosan a tiszteknek szánt alkoholt.

Nem szaporítom tovább a szót, a gyászos tényekkel zárom a mai posztot: 12 órán belül 63 (hatvanhárom) magyar katona halt szörnyű fájdalmakkal járó mérgezéses halált, a rákövetkező napon (a továbbhaladó katonavonatokon utazók közül) további 52 (ötvenkét) fő vesztette életét. A mérgezést becslések szerint úgy 250 katona élte túl a környék kórházaiban, javarészük maradandó egészségkárosodással. És ezek csak a honvédségi és munkaszolgálatos áldozatok; a civilekről nem készült kimutatás. A metilakohol nagyon gyorsan öl; egy átlagos testfelépítésű és anyagcseréjű embernek egy-másfél deci elég belőle a majdnem biztos halálhoz.

Hát ez a sztori biztosan nem tartozik a Magyar Királyi Honvédség legdicsőségesebb fejezetei közé.