Könyvégetés

Sigmund Freud, a pszichoanalízis megteremtője roppant éles eszű volt ugyan, de amint azt látni fogjuk, nem véletlen, hogy lélektanból és nem politológiából vagy biztonságpolitikából szerzett elévülhetetlen érdemeket.

1933 tavaszán járunk. A hatalométvételt követően a nácik több száz szépíró és tudományos kutató* (többek között Freud) háromezer könyvét tették feketelistára és égették el nyilvánosan, mint "a tiszta német szellemet mérgező mocskot". Hogy Göbbels propagandaminisztert idézzem: nemet mondtak a zsidó dekadenciára és a morális romlásra. Barátai felhívják Freud figyelmét az eseményekre, mire a jó öreg Zsigmond csak ennyit mond:

- Azért tapasztalható valami haladás is a dologban, hiszen a középkorban engem is elégettek volna. Most csak a könyveimmel teszik ezt.

Freud (aki az Anschluss után nagy nehezen hagyta magát meggyőzni és Londonba menekül) ezek szerint Heinét sem vette komolyan, aki már úgy jó száz évvel Adolf előtt világosan megmondta: ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.

És lőn…

*: Néhány név azok közül, akiknek könyveit a nácik elégették: Bertolt Brecht, Ernest Hemingway, Karl Marx, Eric Kästner, Erich Maria Remarque, Heinrich Mann, Heinrich Heine, Franz Werfel, Stefan Zweig, Arthur Schnitzler, Theodore Dreiser, Max Brod, Franz Kafka.