Kecske Bill

Az első világháború európai hadszíntereire igyekvő kanadai katonák egy csoportja magával vitt a harctérre egy kecskebakot is, ami (aki?) hamarosan az 5. Gyalogos Zászlóalj kabalaállataként futott be szép karriert. Bill (mert így nevezték el) érzékszervei élesebbek voltak, mint humán katonatársaié, ezért a nyugat-európai lövészárkokban sokszor hamarabb észlelte a veszélyt, lett légyen az közeledő ellenség, járművek zaja vagy akár mérges gáz. Ilyenkor figyelmeztetően elkezdett hangosan mekegni, így hívta fel a többiek figyelmét arra, hogy valami nincs rendben.

Bill egyszer hamarabb észrevette, hogy egy repeszgránát közeledik, s nem habozott: felöklelte a mellette álló három katonát, akik (vele együtt) beleestek a lövészárokba, s a gránát két másodperccel később oda csapódott, ahol az emberek azelőtt álltak. Bill ezen hőstette után kapott egy rászabott zubbonyt, s a teljes zászlóalj jelenlétében őrmesterré léptették elő. Persze (mint minden tökös katonának) néha neki is meggyűlt a baja a szabályzattal, egyszer például megvonták tőle a kimenőt, mert megette a zsoldkönyvet.

A háromszor is kitüntetett kecskebak túlélte a háborút, noha többször megsebesült. A háború végén (természetesen kanadai egyenruhában) részt vett az egyik győzelmi parádén is, majd hajóra szállt és visszavitték a kanadai Broadview-be, eredeti gazdájához. Miután elpusztult, kitömték és kiállították a helyi történelmi tárlaton, ahol a mai napig megtekinthető.