1989 márciusában egy Michael Anderson Godwin nevű 28 éves elítélt éppen az egyik dél-karolinai fegyházban található magánzárkájának fémből készült wc-jén üldögélt (hogy miért meztelenül, azt már csak ő tudná megmondani, de mint látni fogjuk, erre minimális az esély) és azzal foglalatoskodott, hogy tévéjéhez csatlakoztasson egy fülhallgatót. Nem nagyon akart működni, ezért babrált egy kicsit a vezetékekkel, s amikor el akarta harapni az egyiket, halálos áramütest szenvedett.
Önmagában ez a sztori még nem érdemelné meg, hogy sorozatunkban szerepeljen (hacsak nem a Darwin-díjasok felsorolásánál), de ha a hátteret szemügyre vesszük, akkor talán igen. A visszaeső (és szemmel láthatóan fizikából nem túl penge) Michaelt ugyanis erőszakos közösülésért és ezzel összefüggő emberölésért eredetileg halálra ítélték, de ügyvédjének sikerült elérnie, hogy ezt életfogytra változtassák.
Ja: Dél-Karolinában a kivégzéseket villamosszékkel hajtják végre. Már amikor végrehajtják.
Hogy is szokták mondani? A karma egy ribanc.
(Az illusztrációról mondhatnám azt, hogy egyfajta villamosszék, de nem mondom, mert ízléstelen lenne)
Villamosszek helyett lehet akkor elektromos kis ülés. Ja es volt romai jog tanaromat idezve: “Life is a bitch, mucikaim!”
Próbálom elképzelni: ül a toaletten, fülhallgató a fején, és babrálja a tévét. Hol volt a tévé? A meztelen ölében? Vagy olyan hosszú volt a keze, hogy elérte a tévét, seggel a csészén? Ez tényleg a karma lesz.