Johnson és Hoover

Lyndon B. Johnson, az USA 36. elnöke (1963-1969) ezt mondta J. Edgar Hooverről, az FBI mindenható igazgatójáról, amikor tanácsadói azt javasolták a Fehér Ház főbérlőjének, hogy rúgja ki a szövetségi főügynököt, mert ez utóbbi hirtelen nyilvánvalóvá tette, hogy a saját (akarom mondani a nyomozóiroda) érdekeit a politikai elit érdekei elé helyezi és magas ívben leszarja a politikai utasításokat:

• Valószínűleg jobb, ha a sátorból kifelé hugyozik, mint ha kintről befelé hugyozna ("It’s probably better to have him inside the tent pissing out, than outside the tent pissing in.").

Ezt az opciót minden reálpolitikusnak mérlegelnie kell, ha olyan egykori szövetséges (csatlós, hűbéres, stb.) sorsáról dönt, aki egy adott pillanatban úgy határoz, hogy tele van a töke és önjáróvá akar válni.

Persze mindez diktatúrákban és más önkényuralom-szagú rendszerekben nem feltétlenül érvényes; ezekben ugyanis simán főbelövik a disszidenst, esetleg polóniummérgezésben elhalálozik egy londoni kórházban, vagy csak véletlenül kizuhan a tizedik emelet egyik nyitvahagyott ablakán. Enyhébb esetekben csak kivásárolják alóla az amúgy jól menő cégét, vagy karaktergyilkossági célzattal megbízzák a volt feleségét, hogy meséljen róla kitalált asszonyverési sztorikat a választási kampányban. A receptek és forgatókönyvek roppant változatosak, csak néhány ötletgazdag zsoldos kell hozzá és rengeteg pénz. Na és hatalom.

(A képen az igazgató és az elnök, valamikor a hatvanas évek közepén)