Joey, a kabala

A történelem során a különböző hadseregek katonái gyakran választottak maguknak (pontosabban egységüknek) kabalaállatokat. Ezeknek az volt a szerepük, hogy szerencsét hozzanak, illetve hogy az adott egység (század, zászlóalj, ezred, stb.) katonái összetartozási és bajtársi érzületeinek egyfajta szimbólumai legyenek. Ha a katonai egység külföldön tevékenykedett (például háborúban), akkor a kabalaállat a nemzeti hovatartozásukat, illetve hazafiasságukat is jelképezte.

Hát a mai kis történetem pont egy ilyen esetről szól.

Az első világháborúban a nyugat-európai és a földközi-tengeri hadszíntereken felbukkantak az ANZAC-csapatok is, akik a Brit Birodalom szerves részét képező ausztrál és új-zélandi katonai egységekből tevődtek össze (ANZAC = Australian and New Zealand Army Corps). Szerintem teljesen érthető, hogy hazájuktól úgy 12-15 ezer kilométerre ezekben a katonákban túlcsordult a honvágy, amit igyekeztek valahogy kezelni.

Ez itt a képen az 1916 augusztusában Európába (konkrétan Franciaországba) vezényelt 6. Ausztrál Alagútásó* Század (6th Australian Tunnelling Company) kabalaállata, ami egy egyéves kenguru volt. Mivel az ausztrál szlengben a kengurukölyköket "joey"-nek hívják, a neve természetesen "Joey" lett. Az ausztrál katonák - teljesen érthetően - általában őshonos hazai állatokat választottak kabalának, ezért megrendelésükre rendszeresen érkeztek Európába kenguruk, koalák, wallaby-k (ez is egy kengurufaj), de még kacsacsőrű emlősök, wombatok és kokaburák is. Ez utóbbi a magyarul "kacagójancsi" néven ismert jégmadárfajta, kiváló hangutánzó képességgel. A folyamatos utánpótlásra már csak azért is szükség volt, mert ezek a szerencsétlen állatok nehezen tűrték a frontkörülményeket és elég gyorsan elpusztultak, de az állatvédelem annak idején abszolút nem volt prioritás. Pláne nem a harcmezőkön.

*: az "alagútásó" fegyvernem arra lett kitalálva, hogy az első világháború nyugati frontjának lövészárok-háborújában az ellenség állásai alatt alagutakat ássanak, amiket aztán csapatmozgásokra, aknázásra és más hasonló harcászati célokra használtak. Ezekbe a századokba főszabályként bányászokat és utászokat soroztak be.