1962. február 6-án késő délután J.F. Kennedy elnök behívatta az Ovális Irodába Pierre Salingert, a Fehér Ház sajtófőnökét. A következő beszélgetés zajlott le közöttük:
Pierre, a segítségére van szükségem.
Parancsoljon, Elnök Úr.
Szükségem lenne néhány szivarra.
Természetesen, intézkedni fogok. Hány darabot és milyet parancsol?
Körülbelül ezer kubai Upmann Petit Corona-ra gondoltam. Tudja, ez a kedvencem.
És mikorra óhajtja?
Holnap reggelre.
Salinger szemei kicsit elkerekedtek, de fegyelmezett közszolgaként csak bólintott. Visszament az irodájába, felemelte a telefonkagylót és elkezdett tárcsázni.
Másnap délelőtt az elnök ismét bekérette Salingert.
Nos Pierre, hogy állunk?
Elnök Úr, 1200 Petit Upmannt ma hajnalban leszállítottak, már az itteni humidorokban [speciális szivartároló dobozokban - Tiboru.] vannak.
Köszönöm Pierre, nagyszerű munka volt!
Majd Kennedy odaült az íróasztalához, kinyitotta az azon fekvő dossziét és egy határozott mozdulattal aláírta a Kuba elleni totális kereskedelmi embargót elrendelő jogszabályt, amely azonnali hatállyal megtiltotta MINDEN kubai termék importját és ezek árusítását az Egyesült Államokban.
Hát mit lehet ehhez hozzátenni János evangéliumán kívül:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
(Amikor Kubában jártam, ezt is kipróbáltam. Ez nem a reklám helye, de nekem bejött. És ne feledd: a dohányzás káros az egészségre!)
Most halljunk Clinton szivarjairól, plíz... :-))
Még az embargó tartott, amikor egy meg nem nevezhető nagykövet megkérdezte a CIA helyi rezidensét, aki éppen szivarozott:
- Kubai szivar?
- Természetesen dominikai, hangzott a válasz, óriási mosollyal kísérve.
Akkor megnyugodtam, felelte a nagykövet. :-)