Jesse James egyike volt a klasszikus amerikai vadnyugat legismertebb útonállóinak. Noha már életében városi (és falusi) legendák egész sora szólt arról, hogy ő valójában egyfajta Robin Hood-ként csak a gazdagoktól rabolt és a zsákmány egy részét mindig a nélkülöző szegényeknek adta, ez 100%-os kamu volt, ami mögött gyakran a rablóvezér közismert PR-érzéke húzódott meg. Magyarán: a gyilkosságokkal fűszerezett fegyveres rablásai mellett mindig szakított időt arra, hogy - főleg a vidéki, iskolázatlan farmerek és tehenészek körében - a saját renoméját csiszolgassa és egy tőrőlmetszett köztörvényes bűnöző képe helyett az az imázs alakuljon ki róla, hogy ő valójában egy déli hazafi (az amerikai polgárháborúban ezen az oldalon harcolt egy kicsit, de akkor is inkább rabolgatott), akit a gonosz északi hatóságok csak azért akarnak levadászni, mert nem kék, hanem szürke egyenruhát hordott az 1860-as évek közepén.
Jesse a sajtót is szerette manipulálni, nem csak a közvéleményt. Nem csak szerette, de tudta is. 1874 januárjában például a Missouri állambéli Gads Hill közelében a hatfős bandájával megállítottak és kiraboltak egy vonatot. Nem elégedett meg a készpénzt tartalmazó páncélszekrény kirámolásával (ez volt az elsődleges cél), hanem az utasok zsebeit is átnézte és minden értéktárgyukat, készpénzüket, sőt a jobb állapotban levő lábbeliket és az értékesebbnek tűnő ruházati darabokat is összepakoltatta és elvitte magával. Fura módon a rajtaütés során nem lőtt agyon senkit (ami nála elég ritkaságszámba ment), viszont távozása előtt a mozdonyvezetőnek átadott egy - általa előre megírt - sajtóközleményt, amiben csak az elrabolt összeg helyét hagyta üresen, mert nem számolta át a zsákmányt. A rettegő masiniszta lelkére kötötte, hogy a közleményt adja oda minden újságírónak, akik majd interjút akarnak készíteni vele a rablásról, hogy azok lemásolhassák és így készítsék el a bűnügyi tudósítást.
A rabló még a majdani cikk címét is megadta, ami nagy betűkkel a közleménye első sorában virított. Így szólt: The Most Daring Robbery on Record! (A legmerészebb rablás, amit valaha is elkövettek!).
Mit lehet ehhez hozzátenni? Én már csak annyit mondanék, hogy a karma ismét intézkedett: Jesse Jamest 1882-ben az egyik bandatagja lőtte fejbe, mert ez a fickó (bizonyos Robert Ford) előzetes vádalkut kötött a hatóságokkal és noha már neki is kinézett a kötél, tettéért cserébe végül a kormányzó felmentette és szabadon távozhatott. És ha jól emlékszem, zsebrevágta a 10000.- dolláros jutalmat is.
Jesse halála után is visszatérő alakja a vadnyugati történeteknek, számos könyv és film készült róla és átromanticizált életéről. Sőt még múzeuma és több emlékhelye is van.
(A második képen a számos körözőplakát közül kettő Jesse James kézrekerítésére történő felhívással és a klasszikus "Élve vagy halva" megjegyzéssel. A 10000.- dollár elég csinos summa volt akkoriban, mai vásárlóerőben kifejezve úgy 270 ezer dollár. Azaz kábé 100 millió forint. Ezt Thomas Crittenden, Missouri 1880-ban megválasztott kormányzója kalapozta össze az állam vasúttársaságainak és pénzintézeteinek meggyőzésével. Úgy tűnik, hogy az összeg jelentős megemelése hatásos volt, mert amíg a jutalom csak 300, majd 500, később 2000 meg 5000 dollár volt, senki nem vállalkozott James kiiktatására.)
Atyaeg, most jovok ra, hogy gyerekkorom meseje, a Pokemon ket rosszarcu alakja, Jessie es James honnan kaphattak a nevuket :D
Rózsa Sándor elismerően vonja össze a szemöldökét.