Holló ezredes története

Caligula császár csak négy évig uralkodott (iu. 37-41), de ez a rövid időszak is elég volt ahhoz, hogy a fordulatos római történelem egyik legőrültebb csúcsvezetőjeként írja be magát az elmebetegségekkel foglalkozó szakkönyvekbe. Azt biztosan sokan olvasták róla, hogy állítólag volt egy kedvenc csődöre (Incitatus), amit gyakorlatilag főnemesként kezelt. Incitatusnak márványból és elefántcsontból készült, több száz négyzetméteres istállója volt, melynek falait freskók díszítették. 18 saját rabszolgával rendelkezett, aranyvödrökből ette a zabot és kizárólag bíborszínű takarókat volt szabad a hátára tenni. Caligula pappá is avatta, s tervei között az is szerepelt, hogy konzullá nevezi ki. Ez utóbbi nem jött össze, mert a császárt 28 éves korában a pretoriánus gárdája (vagyis a testőrsége) közreműködésével egy összeesküvőcsoport eltette láb alól.

Ez csak a bevezető volt, mert most egy olyan hasonló sztoriról mesélek nektek, ami időben és térben is sokkal közelebb történt hozzánk, ráadásul a dokumentáltsága is alaposabb, mint a kétezer évvel ezelőtti római eseményeknek.

Nicolae Ceaușescu nem szorul különösebb bemutatásra. Románia kommunista pártfőtitkára, majd köztársasági elnöke 24 évig volt a szomszédos ország első embere és hát az ő nevéhez is fűződnek meglehetősen szokatlan történetek. Pár évvel ezelőtt Bukarestben meglátogattam az egyes számú rezidenciáját (ahol most múzeum működik) és azt kell mondanom, hogy nem volt az a spórolós típus.

De most nem is az arannyal befuttatott fürdőszobai csaptelepekről és az elefántcsontból készült vécéülőkékről mesélek, hanem a Kárpátok Géniuszának kedvenc kutyájáról.

1978-ban a Ceaușescu-házaspár meghívást kapott II. Erzsébettől Londonba. Elenát ekkor fogadták a Királyi Vegyészeti Társaság tiszteletbeli tagjai közé ("kiemelkedő tudományos munkássága elismeréseként"), Nicolae pedig minden brit párt vezetőjével megbeszéléseket folytatott, többek között a liberálisok David Steel-jével is. Ez utóbbitól kapott ajándékba egy fekete kan labrador-kölyköt. Noha a román diktátor közismerten kutyabarát volt, addig főleg a német juhászokat részesítette előnyben, de a kis labrador valahogy elvarázsolta és az 1989 decemberi bukásáig ez lett az első számú kedvence.

A kutyát - feltehetőleg színe miatt - "Corbu"-nak (vagyis Hollónak) nevezte el. Már az első hetekben utasította közvetlen környezetét, hogy a kutyára (szóban és írásban) kizárólag mint "Corbu elvtárs"-ra (tovarășul Corbu) szabad hivatkozniuk és megszólítani is csak ily módon szabad. A londoni román nagykövetség parancsba kapta, hogy a Sainsbury's szupermarketből minden héten vásároljanak speciális kutyakaját, amit aztán diplomáciai küldeményként kellett eljuttatniuk Bukarestbe, mert Corbu elvtárs kizárólag ezt kapott.

A labradornak saját szolgálati autója volt (persze nem ő vezette, hanem egy személyi sofőr!), amiben a gazdáját kísérte, amikor ez vidéki utakra és vadászatokra indult. És természetesen voltak saját testőrei és egy háromfős állatorvosi team, melynek tagjai kizárólag azzal foglalkoztak, hogy Corbu (és későbbi szuka párja, a szintén fekete labrador Șarona) egészségi állapotával minden rendben legyen. A testőrök egyik feladata az volt, hogy a kutyasétáltatások alkalmával biztosítsák a terepet és minden, arrafelé kóborló macskát vagy idegen kutyát eltávolítsanak az útjukból, nehogy Corbu és Șarona felidegesítse magát és valami bajuk essék az esetleges üldözés vagy összecsapás során. A másik fő testőri feladat az volt, hogy előkóstolást végeztek. Igen, az esetleges mérgezések megelőzése érdekében a kutyakaját egy-egy testőrnek meg kellett kóstolnia, majd a kutyák csak akkor kapták ezt meg (általában magától Ceaușescutól vagy az állatorvosi csapat egyik tagjától), ha a testőrnek még egy óra múlva sem volt semmi baja.

Ha mindez nem lenne elég: Corbu elvtársat valamikor a nyolcvanas évek közepén miniszteri paranccsal a román hadsereg ezredesévé léptették elő, innen kezdve a hivatalos megszólítása "tovarășe colonel Corbu" (Corbu ezredes elvtárs) lett. Ha az 1989 decemberi események nem következnek be, talán még a tábornoki kinevezése is megtörtént volna. Mindenesetre már az ezredesi korszakában külön szobája volt az elnöki főrezidencián (a bukaresti Palatul Primăverii-ben, vagyis a Tavasz Palotában). Ez eddig még akár oké is lehetne, de hogy ebben a szobában miért volt tévé, telefon és íróasztal, na ezt már egy kicsit nehezebben értem. Vagy csak alábecsülöm Corbu ezredes elvtárs képességeit?

Azt pontosan nem lehet tudni, hogy a Ceaușescu-házaspár kivégzését követően mi történt a két házikedvenccel. Egyes hírek szerint éhenhaltak, mert mintha megérezték volna, hogy a gazdának lőttek (szó szerint) és onnan kezdve senki mástól nem fogadtak el kaját. Mások szerint amikor a bukaresti felkelők behatoltak az elnöki rezidenciára, egyszerűen agyonverték őket. A harmadik verzió meg azt mondja, hogy egy katonai bázisra vitték őket, ahol még évekig éltek és tán még utódjaik is születtek.

Azt azért még hozzáteszem, hogy nem a kutyára kell haragudni. Ő speciel nem tehetett semmiről.