Arról már én is többször írtam itt a blogomon, hogy - legalábbis a mi kontinentális szemünkkel nézve - az angolok néha elég fura fickók tudnak lenni. Itt egy újabb katonai példa.
1982 áprilisa és júniusa között zajlott le a Falkland-szigeteki háború (argentin barátaink kedvéért: a Malvin-szigeteki háború), melyben az Egyesült Királyság és Argentína cibálgatta egymás bajszát. A tengeri ütközetek egyikében részt vett a brit HMS Sheffield nevű romboló is, amely 1982. május negyedikén egy Exocet-rakétatalálatot kapott. Mivel a hajó nem süllyedt el azonnal, az életben maradt 260 fős legénység (a robbanás következtében húsz tengerész életét vesztette, RIP!) megpróbálta a lehetetlent és tűzoltásba kezdett. A körülmények azonban nem kedveztek a Sheffieldnek, úgyhogy alig négy órával a becsapódás után James Salt kapitány a hajó azonnali elhagyására adott utasítást. Mindenki vízbe ugrott, összekapaszkodtak egy emberi láncba és várták, hogy a közelben tartózkodó HMS Arrow odaérjen és kimentse őket. Ez meg is történt.
Már az Arrow fedélzetén egy hadnagy, bizonyos Clive Carrington-Wodd összegyűjtötte a Sheffield legénységét és felsorakoztatta őket. Megköszörülte a torkát, megadta a hangot és énekelni kezdett, amihez a teljes legénység csatlakozott, miközben nézték, hogy a lángok lassan teljesen elborítják a hajót, amely 20 bajtársuk végső nyughelye is volt.
És most jön az angolos csavar.
Szerintetek mit énekeltek? A brit himnuszt? Valami zsoltárt, netán a Royal Navy hivatalos indulóját, a Heart of Oak-ot, esetleg a híres Rule, Britanniát?
Nem. A dal, amire a brit tengerészek rázendítettek, a Monty Python-féle Brian életéből ismert "Always Look on the Bright Side of Life" (Mindig nézd az élet napos oldalát) volt.
Tanulhatnánk tőlük: mi mindig a dicső múlton merengünk, bűnhődünk (persze mások hibáiért) és
a katasztrófát vizionáljuk.
A legjobb alkalomhoz illő dalt választották.