Thomas de Mahy, Favras márkija egy virtigli arisztokrata volt a francia forradalmat közvetlenül megelőző időszakban. Főállásban Provence grófjának, vagyis a későbbi XVIII. Lajosnak nagy rajongója, konkrétan a főúr személyes testőrségének parancsnokaként tevékenykedett. De nem csak katonaként, hanem kultúremberként is közismert volt, s ha a nyelvtannácik (oké, tudom: helyesírásnácik) egyszer majd pályázatot írnak ki védőszent megválasztására, nem kérdés, hogy Thomas eséllyel indulhatna a versenyen, noha tudomásom szerint soha nem nyilvánították szentté.
Történt ugyanis, hogy 1790. február 18-án a párizsi törvényszék - hazaárulás, royalista összeesküvés, ellenforradalmi tevékenység és hasonló nyalánkságok vádjával - halálra ítélte. Az eljárásjognak megfelelően a bírósági jegyző ünnepélyesen átnyújtotta de Mahy-nak az ítélet szövegét, aki átvette, elolvasta, majd a következő szavakkal adta vissza:
- Uram, engedjen meg egy megjegyzést: attól tartok, hogy ön három helyesírási hibát ejtett a szövegben!
Egyes források szerint tollat kért és a hibákat fejcsóválva kijavította.
Ezek a műveletlen bunkók az akasztást ettől függetlenül másnap a Place de Grève-en, a városháza előtt végrehajtották.
(Úgy általában nem rajongok az arisztokratákért, de ez részemről is megér egy halk “riszpekt”-et…)
Miért, azokban az időkben tudott valaki ott helyesen írni? (A pácienst leszámítva)
Sose felejtem, amikor kint éltem, beregisztráltam egy társkereső/ismerkedős oldalra. Na, és amilyen üzenetváltások történtek közöttem és a hölgyek között, -én nyilván törekedtem arra hogy jól írjam meg a mondanivalómat, nehogy félreértés legyen- szóval az minden ottani nyelvtannáci álma.... :)))))