Gyerekek postán

Az állami postaszolgálatokat sokáig - és sokan - egyfajta félkatonai szervezetnek tekintették. Évszázadokig valóban főleg katonai feladat volt az üzenetek és csomagok továbbítása, napjainkban meg - a digitalizáció és a magánkézben levő csomagküldő szolgálatok elterjedésével - az állami posták jelentősége rohamosan csökken. De ettől függetlenül megérdemelnek ők is egy posztot nálam.

A United States Post Office Department (a mai USPS elődje) 1913. január 1-jén kezdte az egész országra kiterjedő csomagkézbesítést.

Az első szabályzatuk viszonylag egyszerű volt: mindent vállaltak, ami nem minősült veszélyesnek sem a kézbesítőre, sem a többi csomagra nézve. A szolgáltatás (aminek előzetes beharangozásáról természetesen gondoskodtak) villámrajtot vett: már az első héten több, mint kétmillió csomagot vettek fel és kézbesítettek az országban. Volt ezek közt olyan, amelyik élelmiszert vagy ruhaneműt tartalmazott, de voltak szokatlanabb küldemények is: egy krematórium például emberi hamvakat adott fel.

A legfurább ötlet viszont az volt, amikor gyerekek képezték a küldeményt. Igen: élő, izgő-mozgó gyerekek, akiket vagy a szülők küldtek így a nagyszülőkhöz vakációzni, vagy egyszerűen így szállíttatták új otthonukba az árvaházból örökbefogadottakat, s előfordult, hogy egy válóper után a gyerekelhelyezési vitát elvesztett anya a postát bízta meg azzal, hogy kétéves csemetéjét kézbesítse a pernyertes apának. A USPOD csak 50 font (23 kiló) alatti gyerekek csomagként történő szállítását vállalta, mert a szabály az szabály.

Amúgy a gyerekeket hivatalosan a "veszélytelen állatok" kategóriába sorolták, akárcsak az aranyhörcsögöt vagy a baromfit. Hogy a díjakról is alkossunk néminemű fogalmat: az idahói Grangeville-ből a 73 mérföldnyire (120 km-re) található, ugyancsak idahói Lewistonba egy négyéves, 22 kilós kislányt 53 centért (mai vásárlóértéken úgy 15 dollárért, vagyis 5340 forintért) vitt el a posta. Ez úgy a felébe került a 98 centes vonatjegynek.

Aztán hét és fél évvel később, 1920 nyarán a Post Office (az ideggyenge és pedagógiai alapképzettség nélküli kézbesítők kétségbeesett panaszai miatt) besokallt és úgy döntött, hogy több gyerekszállítást nem vállal.

(A második kép csak egy korabeli poénos illusztráció; a srácokat nem táskában kézbesítették a címzettnek)