Grönland

Grönlandon, ezen a fura közigazgatási és jogi státuszú óriási szigeten (bizonyos szempontból Dánia társországa, más szempontból csak autonóm tartománya) található az USA legészakibb katonai támaszpontja, régi nevén a Thule Air Base. Az 1943-ban létrehozott és azóta megszakítás nélkül üzemelő, mintegy 600 négyzetkilométeres bázis (vagyis nagyobb, mint Budapest) roppant fontos szerepet töltött (és tölt) be az amerikai légvédelmi, légi hadviselési és űrfegyverkezési programban.

Annyira fontosat, hogy a hidegháború küszöbén a jenkik (a másfél évszázaddal ezelőtti, számukra roppant kedvező feltételekkel lebonyolított Alaszka-megvásárlási program sikerén felbuzdulva) 1946-ban vételi ajánlatot tettek Dániának. Az ajánlat (amivel James Byrnes külügyminiszter lepte meg dán partnerét, Gustav Rasmussent) 100 millió akkori dollárról szólt, vagyis ennyit ért volna meg Washingtonnak, hogy az egész, kétmillió négyzetkilométernél valamivel nagyobb szigetet megszerezzék.

Ha figyelembe vesszük a dollár vásárlóerejének változását, a 100 millió 1946-os dollár megfelel úgy egymilliárd mainak, vagyis a jenkik 500 mai dollárnál, vagyis 185 ezer forintnál valamivel kevesebbet ajánlottak négyzetkilométerenként. Nem akarom tovább borzolni a matekkal hadilábon álló olvasók idegeit, de azt azért elmondom, hogy ez négyzetméterenként 18,5 mai fillért, azaz hektáronként mindössze 1850 forintot tesz ki (ha végig jól számoltam). Oké, hogy nagyrészt hó és jég, de az ajánlat így is pofátlanul alacsony volt...

Nem csoda, hogy a dán kormány (noha nem voltak valami jól eleresztve anyagilag) durcásan nemet mondott.

(A képen a ma már Pituffik Space Base-nek nevezett támaszpont repülőtere és kikötője, erősen madártávlatból. Nem mondom, hogy nem nézném meg közelebbről is, de szabira azért nem ide mennék.)