Amikor a brit kormány a második világháborúban matematikusokat és más szakértőket toborzott a Bletchley Parkban berendezett rejtjelfejtési központjába, Geoffrey Tandy is megkapta a maga speciális behívóját. Geoffrey csak állt és bután nézett ki a fejéből, mert botanikus volt szegény, akinek szakterülete a spórákkal szaporodó növények (tengeri algák, páfrányok, zsurlók és mohák) tanulmányozása, vagyis a kriptogámia volt, a matematikához és a kódtöréshez nagyjából annyit értett, mint juhászbojtár a makromolekuláris polimerizációhoz. Senki nem értette, mit keres a Bletchley Parkban, mígnem kiderült, hogy a hadügyben valaki összekeverte a "cryptogamist" (spórás növényekkel foglalkozó tudós) és a "cryptogramist" (titkosírás-szakértő) szavakat.
Végül is angolul csak egyetlen betű a különbség.
Mivel a katonaság malmai lassan őrölnek, na és mivel a minisztériumi bürokraták sose szeretik bevallani, ha hülyeséget csinálnak, Tandy maradt a kódfejtőknél és látványosan unatkozott. Aztán a britek kezébe került egy német kódkönyv, amit egy elsüllyedt német tengeralattjáróról szereztek meg, s ami annyira át volt itatva tengervízzel és mindenféle tengeri algával, hogy senki nem mert hozzányúlni, mert amint lapozgatták volna, a könyv lapjai elkezdtek szétmállni. És ekkor jött el Geoffrey napja, akinek algaszakértelmét arra használták fel, hogy a kódkönyvet a megfelelő módon lehessen kiszárítani és az algákat eltávolítani az oldalairól, s így olvashatóvá (és megfejthetővé) tenni azt.
Így járult hozzá egy biológus ahhoz, hogy a szövetségesek megfejtsék a német haditengerészet legerősebb rejtjelét, a híres Enigma-kódot.
(A képen Tandy, valamikor az 1940-es évek végén. Nem túl jó minőség, de jobbat nem találtam.)
Megesik az ilyesmi betűtévesztés nélkül is, például amikor valaki úgy véli, hogy a balneológia a cetfélék tenyésztésével foglalkozik, s ilyeténképp kiveendő az államilag finanszírozott képzések sorából.