Florescu tábornok

Az egyenruha a mindenkori hadseregek egyik legfontosabb külső jellemzője. Nem véletlen tehát, hogy amióta a katonákat egyforma ruhába öltöztetik, a parancsnokok mindig is megkülönböztetett figyelemmel fordultak eme külsőség felé, lehetőleg pontosan előírva annak kinézetét és viselési szabályait.

Az uniformis iránti mániákus rajongás azonban egyetlen hadvezérnek sem jelentett nagyobb passziót, mint Ion Emanoil Florescu román tábornoknak, aki nem mellesleg a román nagyvezérkar főnöke és hadügyminiszter is volt a 19. század utolsó harmadában. Florescu a napját azzal kezdte, hogy elővette rajzfüzetét és egyenruhákat, illetve kiegészítőket tervezett: váll-lapokat, kardbojtokat, sujtásokat, sapkarózsákat, ezredjelvényeket, zászlókat és sípzsinórokat.

Ami az övé, az az övé: talán franciás műveltsége és iskolázottsága hatására kiváló szép- és színérzéke volt, s kortársai elismerték, hogy még divattervezőként is megállta volna a helyét. Külön egyenruhát tervezett (személyesen!) a hadsereg minden fegyverneme és magasabbegysége számára, az 1860-1880-as években a román hadsereg volt a legjobban öltözött egész Európában (de talán a világon is). A tiszti egyenruhák alapanyagát Franciaországból hozatta, s személyesen vitatta meg a sereg szabómestereivel egy-egy paszomány, hajtóka vagy zseb pontos küllemét és szabását. Az már csak hab a tortán, hogy a főtisztek és tábornokok számára kötelező sminkelést vezetett be, s arról, hogy hogyan kell a púdert, arcpirosítót, szem- és hajfestéket, valamint illatszereket használni, külön szabályzati előírás rendelkezett még az első világháború idején is.

Florescu tábornok 1893-ban elhunyt, de az általa modernizált román hadsereg (mert azért ne legyünk igazságtalanok: ezzel is foglalkozott) és az ugyancsak általa tervezett egyenruhák és szabályzatok megérték az első világháborút. Nem a színpompás uniformisokon múlt, hogy a román hadsereg nem kifejezetten a katonai erényeiről (hősiesség, bátor kiállás a szövetségesek mellett, nemzetközi szerződések tiszteletben tartása, harc az utolsó töltényig, stb.) vált ismertté erre mifelénk. De még az is lehet, hogy mindez nem a román katonákat, hanem a politikusokat minősíti.