Fánk és zsaru

Biztos ti is számtalan olyan amerikai filmet láttatok, amelyben zsaruk eszik azokat a kerek, cukros fánkszerűségeket, a donutokat (vagy ahogy a britek írják: doughnutokat). Nos, az amerikai rendőr és a fánk sztereotip összekapcsolásának az a magyarázata, hogy az USA-ban az ötvenes években éjszakánként gyakorlatilag csak az ilyen fánkosok voltak nyitva, s az éjszakás járőrök és nyomozók csak ide ugorhattak be egy kávéra, egy falat valamire, miközben szusszanhattak és dobhattak egy sárgát, vagy akár még egy rövid jelentést is megírhattak még a szoli lejárta előtt. És hát ha már ott voltak, bekaptak egy-két donutot is, sőt, aztán akkor is visszatértek, amikor nappalosok voltak.

A tulajok meg örültek a dolognak, hiszen ezáltal a kis boltjuk biztonságosabbá vált. Az sem volt szokatlan (sőt ma sem az), hogy a szolgálatban levő zsaruk kedvezményesen jutnak egy-egy forró italhoz és fánkhoz. Ezt persze a belső elhárítás egyfajta korrupcióként értelmezi, de hát mit is várjon tőlük az ember :-)

Szubjektív kiegészítés: az 1990-es évek legelején (rendőri pályám kezdetén), amikor egy-egy éjszakai szolgálat végén a Garay téren (a VII. kerületi kapitányságon kezdtem a szakmát) beugrottunk egy hajnali kávéra az egyik korán nyitó presszóba, velünk is megtörtént, hogy fizetésnél a néni csak legyintett és mosolyogva annyit mondott: majd legközelebb, addig is vigyázzanak magukra! És ránk!

(Rég elévült, ezért merem most bevallani)