2002. október 23-án este mintegy negyven-negyvenöt csecsen terrorista túszul ejtette a moszkvai Dubrovka Színház teljes társulatát és közönségét, 912 embert (köztük 60 nem-orosz állampolgárt). A terroristák az orosz csapatok kivonását követelték Csecsenföldről, ahol akkor már három éve folyamatban volt a "második csecsen háború"-nak nevezett fegyveres konfliktus. A túszdráma ötvenedik órájában az orosz különleges erők egy - azóta is ismeretlen összetételű - mérges gázt vetettek be a szellőzőrendszeren keresztül, minek következtében az összes terrorista életét vesztette.
Ha csak ennyi lett volna, mindenki felállva tapsolhatna, beleértve jelen poszt szerzőjét is. Az ujjongást és a tapsvihart két részlet akadályozza:
1.) A "túszmentés" (vagyis a gáz bevetése) következtében a csecsen támadókon kívül 130 (más források szerint 140) civil túsz is egy órán belül életét vesztette, köztük több gyermekkorú. További 40-60 fő (forrásoktól függően) a támadást követő hetekben-hónapokban halt meg, ugyancsak a méreg okozta szervi károsodások miatt.
2.) Államtitokra hivatkozva az orosz hatóságok megtagadták a mentésben részt vevő egészségügyi személyzettől a mérges gáz összetételének közlését, amivel becslések szerint mintegy 60 ember megmentését tették lehetetlenné.
Az államtitok az államtitok, az orosz hatósági mentalitás pedig orosz hatósági mentalitás.
Ehh, a humanizmus csak afféle eltartott kisujjú nyugati malaszt. Kispöcsű, szemüveges, siklóvállú libernyákoknak való. Ebből is látszik, ki a normalitás utolsó bástyája. Nincs pampogás, érzékenykedés. Odab@szni, oszt jó’van! Ahol meg fát vágnak, különben is hullik a forgács. Nem állhatunk le sivalkodni minden elpatkolt Grisa fölött.
Aztán alig két év múlva jött Beszlán.... 😭