Dombey és a kalózok

Annak, hogy az USA a mai napig a (néha módosított) brit mértékegységeket (láb, font, uncia, yard, gallon, mérföld, stb.) használja a hétköznapokban, számos oka van. Ezek közül most egy talán kevésbé ismertről mesélek egy kicsit.

1794-ben a francia kormány (amelyik a 11 évvel korábban véget ért függetlenségi háborúban nyíltan támogatta a jenkiket a britek ellenében) Joseph Dombey híres természettudós személyében különleges küldöttet indított a tengeren túlra. Joseph egyik feladata a metrikus rendszer amerikai bevezetésének előkészítése volt. Ennek érdekében vitt magával egy hivatalos méteretalont, illetve egy kilogrammetalont is (ez utóbbit akkor még grave-nak hívták). A metrikus rendszernek olyan amerikai támogatói voltak, mint a későbbi elnök, Thomas Jefferson (aki amúgy is imádott mindent, ami francia), de Dombey-t fogadta volna Frederick Muhlenberg, a törvényhozás elnöke is.

Csak hát holmi brit kalózok (finomabban mondva: privatérek*) másként döntöttek. Ők ugyanis (részben London parancsára, részben szubjektív nyereségvágyból) folyamatosan zaklatták és fosztogatták a francia lobogó alatt az Atlanti-óceán vizeit szelő hajókat, s a Dombey-t szállító szkúneren is rajtaütöttek, az amerikai partoktól alig 100 kilométerre. Emberünket foglyul ejtették, a két etalont elkobozták és szartak rá, hogy tettüknek milyen hosszútávú következményei lehetnek. A tudóst bebörtönözték, aki csak néhány hónapig bírta a gyűrődést és 1794 őszén, még a váltságdíj kifizetése előtt egy Monserrat-i tömlöcben meghalt, az etalonok meg hadizsákmánynak minősültek (a franciák és a britek akkor is éppen háborúztak egymással).

A metrikus rendszer hivatalos amerikai bevezetéséig még 99 évet kellett várni (végül csak 1893-ban hozták meg a döntést), de a hétköznapokban ma is a bevezetőben említett, nekünk elég fura brit mértékegységeket használják. Igaz, ha jól tudom, mostanában az áruk csomagolásán már kötelező mindkét rendszerben feltüntetni pl. a cucc tömegét, illetve térfogatát.

• Nem tartozik szorosan ide, de az angolszász mértékegységek közül az én kedvencem az autók üzemanyagfogyasztásának kifejezése. A britek ugyanis nem azt mérik, hogy száz kilométeren hány liter benzint fogyaszt a kocsi, hanem hogy egy gallonnal hány mérföldet tud megtenni. Figyelemmel arra, hogy egy brit gallon az 4,55 liter, egy angol mérföld pedig 1609,3 méter, egy kontinentális agynak időre (esetleg számológépre) van szüksége, amíg felfogja, hogy mondjuk egy olyan autó, amelyikről azt mondja az angol haverod, hogy 35 mérföldet megy egy gallonnal, az jól fogyaszt-e, vagy túl sokat.

Számológép nélkül: szerinted?

*privatérek: olyan tengeri rablók, akik hivatalos állami megbízásból támadnak meg ellenséges hajókat (és a zsákmány X%-a az övék, a fennmaradó Y%-ot viszont le kell adniuk a megbízó államnak, szerződéstől függően). Vagyis alapjáraton kalózok ugyan, de ha fogságba esnek, elméletileg megilleti őket a hadifogoly-státusz. Ahogy a jogászok mondanák: de facto kalóz, de iure katona. A gyakorlatban persze előfordult, hogy őket is gyorsan felkötötték, de hát ilyen a zsoldoslét... Na és minek ment oda?!