Csigalépcsők

Most, hogy - remélhetőleg - kezded kipihenni a szilveszteri buli fáradalmait, talán értékelni fogod ezt a kis építészettörténeti érdekességet. Vannak, akik szerint ez csupán városi legenda, de érdekességnek akkor is megteszi…

A középkori várak, várkastélyok és erődítmények tornyaiba, illetve emeleti részeibe (ahol általában a lakórész volt) rendszerint csigalépcső vezetett. Ha több ilyet láttunk és ezeket jobban megfigyeljük, feltűnhet több apróság.

Például az, hogy a lépcsőház meglehetősen szűk, ablakai nem nagyon vannak, a lépcsőfokok száma a legtöbbször páratlan (próbáld ki és meglátod, hogy tényleg kényelmetlenebb, ha nem ugyanazzal a lábaddal lépsz le a lépcsősorról, mint amelyikkel felléptél az első fokra), ezek magassága nem egyenletes (vagyis mondjuk három 25 centis fok után jön egy 20 vagy egy 30 centis) és talán a legfontosabb: ezek a csigalépcsők szinte mindig az óramutató járásának megfelelő irányba csavarodnak (vagy kanyarodnak?) felfelé. Ez azt jelenti, hogy a kőfal a felfelé haladók baloldalára esik.

Ezeknek a részleteknek egyenként és összességében is harcászati, illetve biztonsági jelentősége volt. A behatoló, támadó ellenség amúgy is hátrányban volt, amikor felfelé futott egy keskeny, sötét, meredek folyosón, de ha nem ismerte a lépcsőt, az amúgy is szűk lépcsőházban botladozva és gyakran egyensúlyát veszítve még azzal is meg kellett küzdenie, hogy (ha a baloldalán hordta a fegyverét, márpedig az emberek túlnyomó része 600-900 évvel ezelőtt is jobbkezes volt) nehezebben tudta előrántani a kardját és hadonászás közben a klasszikus védekező mozdulatot (amikor vízszintesen tartod a saját kardod, hogy azzal kivédd az ellenség lesújtó fegyverét) nagyobb valószínűséggel akadályozta a fal, mint a lefelé tekintő és védekező házigazdákét.

Ha legközelebb ilyen helyen jársz, érdemes lecsekkolnod a fentieket. Jó móka, én imádom az ilyen régi csigalépcsőket, mutatok is kettőt.