Az olimpiai mozgalom történetének legelső sportolója, akit doppingvétség miatt zártak ki a versenyből, egy svéd katonatiszt, bizonyos Hans-Gunnar Liljenwall volt. Hans-Gunnar a jönköpingi állomáshelyű Småland Tüzérezred főhadnagyaként vett részt az 1968-as mexikóvárosi nyári olimpián, ahol az éremesélyes svéd öttusa-válogatott oszlopos tagja volt (az öttusa sokáig tipikusan katonasport volt).
Közvetlenül a lövészet után (amin kiválóan teljesített) az alig egy évvel korábban elfogadott antidopping-szabályoknak megfelelően vizeletmintát vettek tőle, s a tesztek alkoholt mutattak ki. Hans töredelmesen beismerte, hogy a céllövészet előtt bedobott két sört*, a feszültséget enyhítendő. Azt hiszem, ezt nevezi a szaknyelv célzóvíznek.
A szigorú bírák a svédektől elvették az amúgy teljesen megérdemelt csapat-bronzérmet, s úgy a csapatot, mind pedig a vétkest azonnal kizárták a versenyből.
*: A történethez hozzátartozik, hogy hősünk véralkohol-koncentrációja 0,81 g/l volt, szóval nem kizárt, hogy az a két sör inkább négy vagy öt volt, de a lényegen nem változtat: soha ne igyatok alkoholt lövészet előtt!
Na most rendesen:
Érdekes ez, mert anno terepíjász barebows közegünkben ez is téma volt, dopping lenne természetesen, de mindenki kopróbálta egy edzés erejéig, hogy mi a hatás. A tanulság is erdekes. A gyengébben lövőknek javult a teljesítménye, nekünk, első osztályt meglőtteknek meg romlott, én konkrétan szétestem egy felestől. Soha többet, mert nem is etikus, és értelme sincs.