Bill Millin, a skót dudás
A D-Day számos emblematikus alakja közül is kiemelkedik Bill Millin közlegény, az 1. Brit Különleges Dandár parancsnokának, Simon Fraser tábornoknak a személyes dudása (igen, volt ilyen beosztás!). Bill azzal írta be magát a partraszállás történetébe, hogy 1944. június 6-án a Sword fedőnevű partszakaszon dudájával együtt lépett francia földre, s a heveny lövöldözés közben is rendületlenül fújta hangszerét, így bátorítva bajtársait. Később, amikor német hadifoglyokat kérdeztek meg arról, hogy miért nem lőtték le, azok azt válaszolták, hogy azt hitték, a brit katona elmebeteg.
Amikor Bill emlékeztette Fraser dandártábornokot, hogy a londoni hadügyminisztérium a harcvonalban megtiltotta a dudálást, főnöke csak annyit mondott: ezek csak angol törvények, mi pedig skótok vagyunk, ránk ez nem érvényes.
Bill máskülönben kanadai születésű volt, de 3 éves kora óta Skóciában élt. 2010-ben hunyt el, 88 éves korában. Legyen neki könnyű a föld.
(A képen Bill szobra az egykori Sword partszakaszon, Normandiában)
Kopaszok voltunk Szegeden, a Zalka laktanyában, egy surranótársam a padlót súrolta négykézláb a fóka... khm., felmosó ronggyal, nem kevesebb, mint négy kiképző tisztes állt közvetlen mellette és folyamatosan ordítottak rá. Mikor abbahagyták, odaléptünk a sráchoz, mert láttuk, hogy remeg a válla, azt hittük, zokog. Megszólítottuk, ránk nézett, akkor láttuk, hogy teljes szívéből nevet. Hát, ő olyan dudálós fajta volt.
Részegek, elmebetegek, dudások,... Van nekik saját különbejáratú őrangyaluk! 💪