Fegyveres konfliktusok esetén hajlamosak vagyunk elsősorban azokról megemlékezni, akik a frontokon harcoltak, pedig a háborús erőfeszítésekből a hátország is derekasan ki szokta venni a részét.
1943-tól kezdve az Egyesült Királyságban besorozott, 18-25 év közötti fiatalemberek 10%-át nem a harcterekre, hanem a bányákba vezényelték, hogy a brit hadigazdaság alapját képező szén a szükséges mennyiségben rendelkezésre álljon. Ezek a srácok (Bevin Boys, a korabeli gazdasági miniszter neve után így hívták őket) akkoriban gyakorlatilag semmiféle elismerésben nem részesültek, sőt, gyakran szembesültek a polgári lakosság és a katonák megvetésével: lógósoknak és gyáváknak tekintették őket, akik "megúszták" a csatatereket.
Közel ötven évig mintha megfeledkeztek volna róluk, aztán 1995-ben a királynő volt az első, aki fejet hajtott a közel 50 ezer Bevin-fiú teljesítménye előtt és nyilvánosan megköszönte a győzelem érdekében tett erőfeszítéseiket. 2008-ban azok, akik még életben voltak, elismerő érdemérmet kaptak a brit kormánytól, s azóta tekintik őket ugyanolyan háborús veteránnak, mint azokat a társaikat, akik fegyverrel szolgálták hazájukat.
Soha ne becsüljük le a hátországot!