Ahogyan azt már több posztommal is bizonyítottam, a hagyományőrzés komoly szerepet játszik a fegyveres erők belső kultúrájában. Különösen érvényes ez a különböző haditengerészetekre és a britekre. Úgyhogy ma egy olyan hagyományról, illetve ennek megszüntetéséről írok néhány mondatot, ami az imént említett két kiemelt kategória közös halmazához tartozik: a brit haditengerészethez.
A Royal Navy matrózainak az 1600-as évek közepe óta naponta hivatalból jár(t) valami alkohol. Eredetileg fejenként egy gallon, azaz kábé 4,5 liter sör szerepelt a szolgálati szabályzatban. Azt azért gyorsan tegyük hozzá, hogy ez valami speckó sör volt, aminek alkoholtartalma alulról csak megközelítette az 1%-ot (szemben például a mai 4-5%-os lager-sörökkel). Aztán rájöttek, hogy ekkora mennyiség elég nehezen kezelhető a hadihajókon, úgyhogy 1655-ben módosították az előírást és a 4,5 literes sör-fejadag helyett bevezették a félpintes (kábé 2,5 decis) rum-fejadagot.
Ezt követően a hadihajók állományának körében egyre több problémát okoztak a spicces tengerészek, ezért 1740-ben ismét változtattak a fejadagon: az akkortól érvényes előírásoknak megfelelően a rumot felhígították vízzel (1:4 arányban a víz javára) és azt is előírták, hogy ezt a löttyöt napi két adagban lehet csak kiosztani, nem egyszerre. Ez gyakorlatilag a grog néven ismert koktél (igaz, ezt forrón fogyasztják).
A piaadagot az elkövetkezendő évtizedekben tovább csökkentették, mígnem az 1800-as évek közepére a nettó rum-fejadag 0,7 decire módosult. És még további szigorítások következtek: 1881-ben a tisztektől, 1918-ban a tiszthelyettesektől vonták meg ezt a jogot, vagyis az első világháború végétől már tényleg csak a sorállományú matrózok kapták a háromnegyed decinyi rumot naponta. Aki nem tartott igényt rá, az külön jelezte és valami minimális összeggel megemelték a zsoldját.
És 1970. július 31-én (egy igazi fekete pénteken) délelőtt a Royal Navy sorállományának kiosztották az utolsó fejadag rumot, mert augusztus elsejétől az erre vonatkozó jogszabály hatályát vesztette. A brit alsóház tagjai közel másfél órán át vitatkoztak a témán, mígnem a rumellenesek győztek. Számos matróz fekete karszalaggal érkezett az eseményre, sőt: a haditengerészet egyik kiképzőbázisán (Collingwood-ban) még egy szimbolikus temetési szertartást is tartottak az eseményt gyászolandó.
Ez a módosítás első körben csak az Egyesült Királyságot érintette; Ausztrália már 1921-ben megtiltotta a tengerészeti rum-fejadagot még azoknak az ausztrál matrózoknak is, akik brit hadihajón szolgáltak. Kanada 1972-ben, míg Új-Zéland csak 1990-ben csatlakozott ehhez a hagyományromboló tendenciához. A US Navy már 1862-ben törölte a napi alkoholkiosztást, mert túl britnek tartotta és úgy tekintettek erre, mint a szuverenitásuk megcsúfolására.
Hát így múlik el a haditengerészetek dicsősége...
(Az első képen egy felvétel látható az utolsó rumvételezésről, a másodikon pedig az alkalomhoz tervezett különleges haditengerészeti felvarró. Ez utóbbit szerintem nem rendszeresítették a Royal Navy egyenruháin...)
Ebből is látszik hogy a Royal Navy-nál a hagyományok tisztelete mára rumokban hever..
1975-80-ig hajóztam MAHART tengerjárókon. Akkoriban még hetente háromszor volt vacsorához egy pohár bor és hetente kétszer ebédhez egy sör. Aztán addig csűrték-csavarták ezt a "munkavédelem"-nek csúfolt istencsapást (semmi köze nem volt hozzá, de ugye törvény van), hogy megszűnt minden alkoholtartalmú ellátmány. Ettől persze saját készletből mindenki akkor részegedett le amikor akart ( a hajó parancsnoka meg szabadon dönthetett a büntetésről, ha ez ütközött a munkavégzéssel). Ugyancsak munkavédelem okán egyszer leküldtek egy csomó gumi óvszert, mert ugye ha a hajó megérkezett Bangkokba, ott nagy volt az esély a "szénanáthára" (ahogy a trippert finoman neveztük) Na azt meg a szakszervezet (állítólag a cég nődolgozói javaslatára) tiltotta be.