Az Úr döntése
A vallásos révületet és a Szentírásban foglaltak törvényszerűségét minden hívő másként éli meg, önmagában ezzel nincs semmi probléma. Robert Lee Burnside, a híres amerikai bluesénekes és gitáros sem képezett kivételt: ő is a saját módján értelmezte a Biblia üzenetét.
Amikor (valamikor az 1950-es években) egy Mississippi államban található kisvárosban (állítólag egy kockajáték sajnálatos következményeként) agyonlőtt egy másik résztvevőt, a következő szavakkal védekezett:
Senkit nem állt szándékomban meggyilkolni. Én csak egyszer fejbe, majd kétszer mellbelőttem. Az, hogy végül meghalt, egyedül az Úr döntése volt.
Úgy tűnik, a bíróság fogékony volt a magyarázatra, mert Burnside csak hat hónapot töltött fegyházban, ezt követően kiengedték.
Nem akarok ötleteket adni; az ügyvéd barátaim ennél sokkal találékonyabbak.
(A képen a zenész)
Tisztázzuk: 100%-ig halálbüntetés-ellenes vagyok, de kíváncsi lettem volna Mr. Burnside reakciójára, amikor megkérik, hogy foglaljon helyet az Old Sparky fotelben és a következő fél órát bízza az Úrra.
Amúgy az Urat így kihívni súlyos tévedés. Ha például beteg vagyok, orvoshoz kell menjek, be kell vegyem a gyógyszert, az Úr anélkül nem fog meggyógyítani.
Újabb példa, hogy miért nem tenném be abba tetves országba a lábam, hiába vannak szép természeti csodái meg frankó múzeumai, ha ennyire kreténekkel van teli. De komolyan, erre hogyan lehet fogékonynak lenni? Én lekúrtam volna a szakadékba az ipsét és az ős sorsáról is dönthetett volna az Úr...