A hidegháború elején az amerikaiak létrehozták az Office of Policy Coordination (OPC) nevű szervezetet, melynek hivatalos feladata a Nemzetközi Vöröskereszttel való kapcsolattartás és a politikai menekültek segítése volt. Valójában a CIA egyik fedőszerve volt és roppant kreatív munkatársai 1948-tól kezdve a Szovjetunió elleni lélektani hadviselés (az úgynevezett psyops) különböző módszereinek kidolgozásával és alkalmazásával foglalkoztak.
Egyik legmókásabb tervük állítólag az volt (amit végül nem valósítottak meg), hogy extranagy méretű, de "medium" (közepes, átlagos) felirattal ellátott óvszereket dobtak volna le repülőgépekről a legnagyobb szovjet laktanyák könyékén, azzal a céllal, hogy kisebbrendűségi érzést alakítsanak ki a Vörös Hadsereg tagjaiban. Az elképzelések (pontosabban: a remények) szerint a szovjet katonák kétségbeestek volna az óvszerek mérete láttán, és teljesen jogosan feltették volna magukban az elkerülhetetlen kérdést: te jó isten, és mekkora lehet az amerikai XL-es koton?!
Ennek a sztorinak van egy második világháborús állítólagos előzménye (vagy verziója) is: eszerint amikor 1942-ben az amerikaiak megkérdezték a szovjetektől, hogy milyen termékeket küldjenek a már harcban álló Vörös Hadseregnek, azok többek között csak extra méretű kotonokat kértek. Egyes források szerint a jenkik küldtek ugyan óvszereket is, de a csomagoláson a "medium"-ot tüntették fel, ugyanolyan lélektani célból, mint az OPC terveiben 6 évvel később szerepelt.
Hangsúlyoznám, hogy nem voltam ott, tehát nem tudom, hogy a fentiekből mennyi az igazság és mennyi a korabeli (vagy utólagos) kitaláció. De abszolút beleillik a hidegháborús pszichológiai hadviselésről olvasott történetek sorába (lesz még ilyen!), úgyhogy szerintem a blogom tematikai elvárásainak nagyon is megfelel.
(Az 1945-ös fotón egyenruhában Frank Wisner, az OPC majdani első igazgatója, mellette civilben pedig Allan Dulles, aki 1953-1961 között a CIA igazgatója volt. És igen, szándékosan nem óvszerrel illusztráltam a posztot.)
És egy offtopic kiegészítő infó: ez a 250. posztom itt. Köszi, hogy olvassátok a Tiboru mesél-t!
a 90-es évek elején egyik barátunk öccse látogatott haza NY-ból. Érdekességként mit hozott volna mást magával, mint juhbőrből készült kotont. Kibontotta, tekerte lefelé, csak tekerte, tekerte, a 3. mozdulatnál egyik haver, na elmentek ti a picsába felkiáltással viharzott ki a szobából. Nem láttam a csomagolást, de úgy 30 cm-nél jártunk.
Érzékenyítő poszt az amerikai lélektan megértéséhez. :)