Az esernyős őrnagy

A britekkel, ezen belül a brit katonákkal kapcsolatos sztereotípiáknak se vége, se hossza. Ott van például Digby Tatham-Warter őrnagy (az 1. Ejtőenyős Dandár egyik századparancsnoka), aki a második világháború hollandiai Market Garden fedőnevű hadművelete során állandóan egy esernyőt hordott magával.

Fiatal kora ellenére (27 éves volt akkoriban) meglehetősen konzervatív úriember volt, az általa vezetett században például kötelezővé tette a kürtjelek használatát és ismeretét, mert azt tartotta, hogy a rádió és a telefon harctéri körülmények közepette bármikor felmondhatja a szolgálatot. Egyszer szuronyrohamot vezényelt a német harckocsik ellen, mialatt a rohamsisak helyett egy igazi angol keménykalapot viselt. Az őrnagy mindezektől a flúgos megnyilvánulásoktól függetlenül igazi kemény katona volt, mindig az első vonalban harcolt az emberei között.

Az esernyőjét nem csak dísznek használta, például azzal szúrta ki egy ellenséges páncélozott gépkocsi sofőrjének a szemét a nézőkén keresztül. Egyszer a tisztiszolgája összeszedte bátorságát és megkérdezte tőle: őrnagy úr, de most komolyan, mi a fenéért hurcolja mindig magával az esernyőjét? Digby kolléga hűvösen végigmérte és azt válaszolta neki: Az ördögbe is, Pat, de hát mi a fenét csinálok, ha egyszer csak elkezd esni az eső?

Német fogságba esett, ahonnan bravúros körülmények közepette megszökött. A háború után Afrikában katonáskodott, majd profi vadász lett Kenyában. Ő vezette be azt a modern szafari-módszert, melynek értelmében az állatokat nem agyonlőni kell egy ilyen kaland idején, hanem csak lefényképezni, majd békén hagyni.

(Az illusztráción Steve Noon festménye az őrnagyról a róla írt könyvből)