Az albán fiaskó

A hidegháború alatt a nyugati hírszerző szolgálatok elsődleges célpontja a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés volt. Az az igazság, hogy túl nagy és látványos eredményeket nem tudtak felmutatni. Persze voltak ilyenek, de mi még így utólag se igazán tudunk ezekről részleteket, inkább csak a kudarcokról.

Ez utóbbi kategóriába tartozik az Enver Hodzsa megdöntésére irányuló albániai próbálkozás, a Valuable fedőnevű titkosszolgálati művelet. Ezzel 1949-1952 között a brit MI6 (karöltve az amerikai CIA-vel, valamint az olasz és görög társszerveikkel) elérte, hogy rajtuk röhögött a világ hírszerző közössége (persze főleg a szovjet blokkhoz tartozók vigyorogtak).

A művelet fő célja az volt, hogy a kommunista kézre került Albániában népfelkelést, illetve forradalmat robbantsanak ki, s a Hodzsa-rezsim megdöntésével megakadályozzák Moszkva befolyásának növekedését a mediterrán régióban és a Balkánon. Ennek érdekében elkezdték a potenciális forradalmárok feltérképezését, beszervezését, majd ezek speciális felkészítését. A jelöltek titkosszolgálati és katonai kiképzésére (első körben) egy máltai brit katonai támaszponton került sor, ahol két teljes hónapon keresztül igyekeztek belőlük elsőosztályú informátorokat és gerillaharcosokat faragni.

Az első beszivárgásra 1949 őszén került sor, amikor - egy többlépcsős akció keretein belül - Albániába juttattak 30 albán ügynököt. Ezeknek elsősorban titkosszolgálati feladataik voltak: további antikommunistákat kellett volna felkutatniuk és el kellett volna kezdeniük megszervezni a népfelkelést. Ez nem sikerült: a Sigurimi (vagyis az albán állambiztonsági szolgálat, teljes nevén Drejtoria e Sigurimit të Shtetit) már várta őket. A 30 ügynökből kábé hetet a helyszínen agyonlőttek, további tizenakárhányat elfogtak, s mindössze hatnak (vagy hétnek - a források más-más számokat mondanak) sikerült megmenekülnie és visszatérnie Máltára.

A nyugatiak nem adták fel. A máltai helyszínen kívül később még nagy-britanniai és (nyugat)németországi támaszpontokon is elkezdődött a kommunistaellenes albánok oktatása és képzése. Nem spóroltak se pénzzel, se paripával, se fegyverrel: az MI6 és a CIA operatív költségvetéséből ömlött a lóvé. Az ügynökök alapkiképzési ideje három hónapra nőtt és a szakmai követelményeket is szigorították: kifejezetten kommandós taktikákat is tanítottak nekik, de rejtjelzést és pszichológiai befolyásolás-módszereket is. Sőt: az amerikaiak még egy 250 fős különleges albán katonai századot is létrehoztak egy bajorországi bázison, amit ejtőernyővel akartak ledobni Tiranába, hogy a forradalom kitörésekor ezek foglalják el Hodzsa rezidenciáját.

Az ezt követő beépülések se sikerültek: a Sigurimi mindenhol ugrásra készen várt rájuk. A forradalom elmaradt, az ejtőernyősök bevetésére még próbálkozás szintjén se került sor. A Valuable műveletet 4 év kínlódás után lezárták. A számok önmagukért beszélnek: az összesen kábé 300 fő kiképzett ügynök közül nagyjából tízen élték túl az egészet, a többieket vagy azonnal agyonlőtték, vagy kihallgatásuk után halálra ítélték és kivégezték őket. Rajtuk kívül további mintegy 1500 albánt végeztek ki és úgy 5000 főt hosszú évekre lecsuktak, mert ezek úgymond együttműködtek a gonosz nyugatiak ügynökeivel.

Számos találgatás született arról, hogy a Valuable miért lett ekkora kudarc. Vannak szakértők, akik Kim Philby sarának és árulásának tekintik az egészet (ő volt az egyike azoknak a brit hírszerzőknek, akik átálltak a szovjetek oldalára), mások meg azzal magyarázzák, hogy a nyugatiak erősen lebecsülték az albán elhárítás szakmai képességeit.

És olyan verziót is olvastam, hogy az MI6 és a CIA egyvalamit elmulasztott: megismerni az albán mentalitást. Mert - és ezt csak idézem, mert én se vagyok az albán lélektan, kultúra és nemzetkarakter ismerője - állítólag az ősi albán törzsi szokásjog (az úgynevezett Kanuni i Lekë Dukagjinit) szerint a közeli családtagok elől SEMMIT sem szabad eltitkolni és hazudni nekik pláne nem szabad. Ez azt jelenti (vagy az is jelentheti), hogy a 300 beszervezett albán ügynök kábé 2000 másik emberrel (közeli családtaggal: szülővel, nagyszülővel, házastárssal, testvérrel, gyerekkel, stb.) megoszthatta küldetése részleteit és célját, ha azok rákérdeztek. Márpedig amit kétezer ember ismer, az nem titok, pláne egy kommunista diktatúrában nem az. És azt meg ne is gondoljuk tovább, hogy ennek a kétezernek volt még legalább 15 ezer közvetlen családtagja…

Persze nem tudhatom biztosan, én is csak találgatok. Az viszont engem (hírszerzéstörténelemmel foglalkozó laikusként) egyáltalán nem lep meg, hogy a CIA és az MI6 lekezelően gondolt egy apró balkáni nép hagyományaira és nem is foglalkozott ezekkel. Már ha tényleg így történt. Mert ha igen, akkor ez volt az a banánhéj, amin még Chuck Norris is elcsúszhat, ha nem figyel oda.