1997 novemberében indult egy szombat esti reality show, vagyis inkább játéksorozat az orosz tévében Перехват (Perehvat, azaz Elfogás) címmel, aminek az volt a lényege, hogy a játékosok megkapták egy autó kulcsát (kvázi ők voltak az autótolvajok), majd 35 percen át el kellett kerülniük, hogy a rendőrség elfogja őket. A rendőrök szerepét valódi közlekedési rendőrök, a ГАИ (GAI), vagyis az orosz közlekedésbiztonsági felügyelőség munkatársai alakították, igazi rendőrautókkal.
A játék (gyakorlatilag autós üldözés) Moszkva utcáin élőben zajlott és azért hétvégéken, hogy kisebb legyen a forgalom. Rengeteg mozgó és álló kamera közvetítette az eseményeket, az egyik operatőr például ott ült a játékos mellett. A játékosok főleg professzionális sofőrök közül kerültek ki: taxisok, kaszkadőrök és hasonlók, akik felé az egyedüli megkötés az volt, hogy be kell tartaniuk a közlekedési szabályokat, ami vagy sikerült, vagy nem. Az előre kidolgozott menekülési útvonalat csak a játékos ismerte, az őt négy-hat kocsival (és olykor egy helikopterrel) üldöző zsaruk nem. Ha a 36. percben a rendőrök még nem fogták el, a játékos egy új autót (konkrétan egy Daewoo-t) nyert. Az "ellopott" autó is Daewoo volt.
A műsornak óriási nézettsége volt, az egyes epizódokat átlagosan 20 millióan követték figyelemmel, de volt olyan rész is, amit kétszer ennyien. A játék szponzorai között a koreai autógyártó mellett ott volt a Lukoil, az egyik mobiltelefonos cég és a legolvasottabb orosz nyelvű hetilap, az Argumenti i Fakti.
Itt az első epizód látható a Youtube-on.
Noha a show deklarált célja a rendőrség presztízsének növelése és az autólopások visszaszorítása volt, ez nem igazán jött össze: egész Oroszország az olykor bénázó zsarukon röhögött és mindenki a "tolvajoknak" szurkolt. Ráadásul a moszkvai autólopások száma a duplájára nőtt márciusra, úgyhogy a műsort - a hatalmas közönségsiker és a szponzori nyomás ellenére - hat hónap múlva megszüntették, noha a 24 leforgatott "lopás" közül csak három bizonyult eredményesnek.
Na, a KrAZ. Legál diszklémer: mivel nem vagyok a történet szereplője, csak az én sorkatonaságom idején történt az én laktanyámban, a valódiságáért nem kezeskedem.
Történt tehát, hogy hajnali négykor csörög a telefon az ÜTI-n, rémült hang a drót másik végén:
- Jelentem, kiment a kapun egy KrAZ!
- Honvéd elvtárs ('ssza meg), műszaki-utász alakulat vagyunk, azon a kapun naponta ötven teherautó megy ki-be, miért kellett engem ezért a korai órán zaklatni?
- Igen, őrnagy elvtárs, de a kapu csukva volt!
Az történt, hogy a kopasz úgy döntött, hogy megszakítja sorkatonai szolgálatát és egyúttal az országból is távozik, így beült egy erre az utazásra kellően alkalmasnak vélt járműbe és a közeli Jugoszlávia felé vette az irányt. A rendőrség szirénázva ment utána három rendőrautóval is, de megelőzni nem merték. Végül aztán a kopasz megtette azt a szívességet, hogy a nehezen irányítható monstrummal egy kanyarban szépen befeküdt az árokba, így a kaland a katonai bíróságon folytatódott.
Az oroszoknál ez az "engem nem kapnak el" valamiféle fétis lehet.
https://youtu.be/Fa1MqYrd6U4?si=CXPgQCUxq2Z_Todg
Hú, mesélek inkább a KrAZ-ról, az sokkal izgalmasabb. :-))