Nem tudom mennyire közismert, hogy a különféle romlandó élelmiszerek csomagolásán látható "Fogyasztható: *******-ig" felirat a jó öreg Al Capone-nak köszönhető.
Valamikor az 1920-as években Al egyik szeretett unokahúga rettenetesen megbetegedett a romlott tejtől. Öreg cimboránk a nyakába vette Chicagót és a közismert módszereivel addig fenyegetett mindenféle illetékeseket a városházán, hogy azok beszartak és rendeletben írták elő a tejforgalmazóknak, hogy az üvegen (akkor még csak az volt) tüntessék fel a fogyaszthatósági időt. Innen aztán lassanként mindenki átvette.
És azt is kevesen tudják, hogy Al az elsők között volt, akik az 1929-ben kitört gazdasági világválság idején ingyenkonyhákat nyitottak és üzemeltettek, ahol a rászorulók napnta háromszor kaptak meleg és tápláló levest. Ezek voltak az úgynevezett “soup kitchen”-ek, vagyis leveskonyhák. A helyszín ugyancsak Chicago, ahol az sem volt szokatlan látvány, hogy Capone főkeresztapa maga is beállt a levest adagolók közé és saját kezűleg merte az ingyenes kaját a sorbanálló nélkülözőknek.
És akkor most gondolkozzunk el azon, hogy mit kapott cserébe a társadalomtól ez az áldott jó ember: nyolc év börtönt 22 rendbeli adócsalásért...
Achmed mutatja a várost az arra tévedt idegennek:
- Látod azt a hidat? Én építettem. Azt hiszed, úgy hívnak, hogy "Achmed, a hídépítő"?
- Itt én építettem az első házakat a saját kezemmel. Azt hiszed, úgy hívnak, hogy "Achmed, az alapító"?
- Ott azokat a kutakat én fúrtam. Azt hiszed, úgy hívnak, hogy "Achmed, a vízfakasztó"?
- De ha csak egyszer, egyetlenegyszer meg****ol egy tevét...
Az emberek hálátlanok.