A veszett tábornok

A hétéves háború közepén (1759 őszén) a britek elfoglalják a kanadai Quebec City-t és ezzel gyakorlatilag megpecsételték az észak-amerikai francia gyarmat (Nouvelle-France) sorsát. A város ostromát egy James Wolfe nevű, 32 éves tábornok irányította, aki már ezt megelőzően is többször bizonyította katonai rátermettségét: az osztrák örökösödési háború során Flandriában a franciákkal csatázva kiérdemelte a századosi rendfokozatot (18 évesen), majd Skóciában vitézkedett. Itt a jakobita felkelés leverésében vett részt, mint Henry Hawley tábornok hadsegédje. A skóciai kaland után ismét Flandriába vezényelték, ahol olyan tökös dolgokat vitt véghez, hogy maga II. György brit király is felfigyelt rá.

1756-ban (29 évesen) ezredesi kinevezést kapott. Wolfe meredeken felfelé ívelő karrierje nem csak barátokat, hanem ellenségeket is hozott a konyhára (ahogy ez általában lenni szokott). Számos generális rosszallóan vette tudomásul, hogy a vezérkari üléseken egyre többször hangzik el a neve, mint követendő példaképé. Egyikük egyszer nem bírta szó nélkül, amikor a király - sokadszor - rá hivatkozott, ezért halkan ennyit mondott:

• De Felség, Wolfe a múltkor részegen randalírozott egy fogadáson, amit a miniszterelnök adott. Wolfe egyszerűen őrült/veszett*! (az eredetiben: mad)

Mire II. György hűvösen végigmérte és ezt válaszolta:

• Veszett lenne? Nos, akkor remélem, hogy megharapja majd néhány tábornokomat.

*: az 1700-as években az angolban a "mad" egyaránt jelentett "őrült"-et és "veszett"-et (azt hiszem, ez manapság is valahogy így van). A király valószínűleg a második jelentésre utalt, hiszen a veszettség terjed harapással, nem az őrület.

(Wolfe mellesleg Quebec City bevétele napján belehal a csatatéren szerzett sebeibe. Feljegyzések szerint személyesen vezette a végső ostromot és ennek során három golyót is kapott: az elsőt a jobb csuklójába, a másodikat a gyomrába, a harmadikat a tüdejébe. Az illusztráción Benjamin West 1770-ben készített festménye: Wolfe tábornok halála.)