A US Army tevéi

Mindannyian láttunk már klasszikus vadnyugati témájú filmeket (westerneket), úgyhogy egy érdekes gondolatkísérletet javasolok. Képzeljétek el a következő jelenetet: Clint Eastwood (vagy John Wayne, esetleg Gary Cooper) kilép egy texasi kocsma lengőajtaján, feltűzi mellkasára a sheriffcsillagot, felpattan egy dromedárra és a környéken garázdálkodó tevetolvajok után ered.

Mai szemmel kicsit fura szitu, de benne volt a történelmi pakliban. Lássuk a sztorit.

Négy év folyamatos győzködés és lobbizás után 1855-ben Jefferson Davis amerikai hadügyminiszter végül meggyőzte a Kongresszust, hogy szavazzon meg harmincezer akkori dollárt (vásárlóerőben ez kábé 1,2 millió mai dollár) a hadseregnek, hogy katonai használatra tevéket importálhasson. Davisnek meggyőződése volt ugyanis, hogy a tevék hasznosabbnak bizonyulhatnak a lovaknál és az öszvéreknél azon (fél)sivatagszerű körülmények között, amelyek az Egyesült Államok déli és délnyugati fertályán uralkodtak. A hadügyminiszter többször is felszólalt a törvényhozás előtt és hosszasan ecsetelte a tevék előnyeit: több száz kilós terhet képesek cipelni, nagyon igénytelenek a táplálkozás terén (azaz a szúrós, tövises növényeket, még a kaktuszt is szemrebbenés nélkül megeszik), hetekig kibírják víz nélkül, ráadásul kitartóbbak és gyorsabbak is a lovaknál.

Kísérleti jelleggel Tunéziából, Törökországból és Egyiptomból két fordulóban 78 tevét hoztak az USA-ba és megalapították a US Army Tevegelő Testületét (US Army Camel Corps). A különleges egységet egy Henry Wayne nevű őrnagy vezette. Elkezdődtek a tevés műveletek, amelyek hoztak komoly eredményeket is, de volt néhány apróbb hátulütője is a próbálkozásoknak. Például az, hogy a tevés egységeket teljesen külön kellett táboroztatni a lovasságtól, mert a tevék olyan büdösek voltak, hogy a lovak totál begőzöltek a szaguk miatt és kezelhetetlenekké váltak. És hát elég öntörvényűek voltak: gyakran haraptak és köpködtek is, amit se a gondozóik/tenyésztőik, se a rajtuk tevegelő katonák igazából nem tudtak megszokni.

1857-ben új hadügyminiszter lépett színre: John Floyd. Ő szintén nagy teverajongó volt, de mivel kormánytagként nem muzsikált valami fényesen (és még enyhén fogalmaztam), a Kongresszus nem tudta komolyan venni. Hiába bizonygatta, hogy az indiánok nagyon félnek a tevéktől, vagyis hogy mekkora előnyt biztosítana a hadseregnek a púpos állatok alkalmazása, a törvényhozás nem szavazta meg az előterjesztését, ami ezer további teve importjára és a Camel Corps felduzzasztására vonatkozott. Ráadásul 1861-ben a polgárháború is kitört, s a tevék hirtelen huszadrangú témává váltak; konkrétan senkit nem érdekeltek már, hiszen másra kellett a pénz.

A háború végére már csak mintegy 60 teve maradt az utolsó tevelaktanyában (Camp Verde, Texas), rajtuk kívül még vagy húsz-harminc elcsavargott és visszavadult Arizonában, Új-Mexikóban és Nevadában. A hatvan nyilvántartott állatot 1866-ban eladták egy vállalkozónak, aki még izmozott velük vagy két évtizeden át, de túl nagy gazdasági és piaci eredményeket nem ért el velük. Amerika nem szerette meg őket. Az utolsó vad tevét állítólag 1905-ben dokumentálták Arizonában, azóta se hírük, se hamvuk.

Hát ez volt az amerikai katonai kísérlet a tevék állományba vételére. Szerintem klassz történet; személy szerint sajnálom, hogy nem jött össze…