Egyes nagyvárosi tűzoltóságok (például a San Francisco-i) munkájuk során fából készült létrákat is használnak, amelyeket ők maguk készítenek a saját asztalosműhelyükben.
Ennek nem kizárólag a hagyományőrzés az oka (noha biztosan ez is közrejátszik), hanem a praktikum is. A lassan növő keményfából készült létráknak vannak bizonyos előnyeik a mostanra már általánossá vált alumíniumlétrákkal szemben:
mielőtt tönkremennének, az alulétrákat átlagosan 7-8 évig lehet használni, ezzel szemben a falétrák között olyan is akad, amelyik - apróbb javításokkal - már 60 éve szolgál;
a fa nem vezeti az eletromos áramot, szemben az alumíniummal;
a fa rossz hővezető, tehát nem forrósodik fel olyan mértékben, mint a fém;
a fa rugalmas, vagyis nem szenved el maradandó alakváltozást (tartósan nem görbül el) sem hő, sem erő hatására;
ha lángok érik, a keményfa csak néhány milliméter vastagságban szenesedik el, amit könnyen el lehet távolítani, ráadásul ez nemhogy károsítaná a fizikai tulajdonságait, hanem még meg is edzi egy kicsit az anyagát.
Szóval ne nézzük le (és főleg ne nevessük ki) a falétrát használó tűzoltókat. Srácok, köszönjük a munkátokat!
Ha olvasóim között van egykori vagy jelenlegi tűzoltó, kiemelten megköszönném a véleményét.
Hangszerkésítésről olvastam nemrégiben, és ott is azt mondták, a lassan növő keményfa a legjobb alapanyag. Az őserdők északra néző völgyeiben felnőtt többszáz éves fákhoz alig lehet hozzájutni, egymásra licitálnak a hangszerkészítő mesterek. De úgy látszik, a tűzoltók is :)
Hát szeptember 11 (nine eleven)