A tűzcsap

A tűzoltók (beleértve Crassus általam is megénekelt embereit) évezredeken keresztül a klasszikus módszerek valamelyikével biztosították a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges vizet: vagy kisebb-nagyobb, előre feltöltött tartályokból nyerték ki, vagy a természetes vizekből (vízfolyásokból, tavakból, már ha volt ilyen a közelben), majd később lajtoskocsikkal.

Aztán jött egy Frederick Graff nevű amerikai mérnök (nem mellesleg 42 éven keresztül Philadelphia városi vízműveinek főnöke), aki 1801-ben benyújtotta szabadalmi kérvényét a tűzcsapra, erre a viszonylag egyszerű, de zseniális szerkezetre, ami azt tudja, hogy a települési vízvezetékhálózatra kapcsolva állandó nyomású vízutánpótlást biztosít szükség esetén. A szabadalmat bejegyezték, s a tűzcsapok telepítése és használata ország-, majd világszerte elkezdődött.

Aztán 1836. december 15-én a tűzcsap bejegyzési iratai sajnos megsemmisültek (további mintegy tízezer szabadalom eredeti dossziéival és mintapéldányaival együtt). Ez volt az a nap, amikor a washingtoni szabadalmi hivatal (US Patent Office) egy tűzvészben porig égett. Talán mondanom sem kell: a környéken még nem volt telepített tűzcsap, a kiérkező tűzoltók meg nem győzték vízzel az oltást.

Mit is szoktak mondani a karmáról..?