Annak érdekében, hogy jól szolgálhassa az őt megválasztó közösséget, egy polgármesternek egy csomó mindenhez kell értenie: diplomáciához, lélektanhoz, szervezéshez, pénzügyekhez, stb. És az sem árt, ha tud merész lépéseket tenni, amennyiben az általa vezetett település érdekei ezeket megkívánják.
John Robinette, a Nyugat-Virginia és Kentucky határán fekvő Vulcan falu 42 éves első embere (amúgy a helyi kocsmáros) nem volt az a beszari típus. Miután 1975-ben a Tug River áradása elvitte azt a kis függőhidat, ami a települést összekötötte a külvilággal és a Mingo megyei főúttal, két teljes éven át beadványok tucatjait írta a nyugat-virginiai állami és a washingtoni szövetségi illetékesekhez, pénzt kérve a híd újjáépítéséhez. Hasztalanul; a politikai döntéshozóknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint a 220 lakosú Vulcan csipcsup problémájával foglalkozni.
1977 decemberében aztán Robinette polginak teleszaladt a töke. Mély levegőt vett, majd fogta magát és hivatalos, fejléces papíron írt egy-egy levelet a washingtoni szovjet és keletnémet nagykövetségnek, amelyben a szovjet és a DDR-kormány segítségét kérte a híd felépítéséhez. Moszkva megszimatolta a kiváló PR-lehetőséget és azonnal kiküldött egy újságírót (khm, khm), aki felmérte a helyzetet és hosszasan elbeszélgetett a helybéliekkel, valamint a polgármesterrel. Persze az amerikai újságok is lecsaptak a sztorira, s három nap leforgása alatt úgy hatszáz cikk jelent meg az amerikai sajtóban a történetről, s nem volt olyan rádió- és tévéhíradó, amelyik ne számolt volna be Robinette polgármester húzásáról.
Talán nem túl meglepő módon a nyugat-virginiai törvényhozás azonnal összeült és a charlestoni tövényhozók percek alatt kiutaltak 1,3 millió dollárt a vulcani híd soron kívüli helyrehozására. A munkálatok napokon belül el is kezdődtek és két év alatt sikeresen be is fejeződtek a környező utak felújításával együtt. Robinette polgi a sztori végén is megfricskázta az amerikai illetékeseket: úgy köszönte meg a szovjetek közreműködését, hogy a hídavatáson a hagyományos pezsgő helyett orosz vodkával locsolta meg az építményt.
Még több ilyen tökös polgármestert a világnak (az orosz vonalat most nem ideértve)!
(Az első képen a tönkrement függőhíd, a másodikon a helyette felépített új)
Az a jó az USA-ban, hogy ezt meg lehet csinálni. Gondoljunk bele, ha az egyszeri szovjet, vagy keletnémet állampolgár írt volna nyugati nagykövetségekre hídügyben, biztos ott lehetett volna az építkezésen. Jobb esetben kényszermunkán, rosszabb esetben betonban.
Amúgy meg:
Country roads, take me home
To the place I belong
West Virginia, mountain mama
Take me home, country roads!
Ne csak nekem legyen dallamtapadásom! 😀
Zsenialitásból 10/10 nem is kérdés :)
Avagy ahogy az a bizonyos bácsi mondta a reptéren: ügyes.