A szélhámosok (egyik) királya

"A világ legsikeresebb szélhámosa" címért elég sokan versengtek az elmúlt évszázadokban, de George C. Parker dobogós helyezését ennek a roppant izgalmas műfajnak a döntőjében nem igazán lehet megkérdőjelezni.

Az ír gyökerekkel rendelkező George 1860-ban született New York-ban. Miután 1880-ban elvégezte a középiskolát, tovább akart tanulni, de a családnak nem volt erre pénze. George kénytelen volt más megélhetés után nézni, de az általa kipróbált egyik szakma sem váltotta be a reményeit. Valamikor úgy 35-40 éves korában úgy döntött, hogy a vele született lélektani, színészkedési és meggyőzési képességeit arra fogja használni, hogy a nála hülyébbeket átveri és így szerez pénzt. Magyarán: csaló lesz.

Nagyjából harminc évig űzte az ipart szülővárosában. Kihasználta a metropolisz vonzerejét, melynek köszönhetően évente több tízezer bevándorló érkezett New York-ba (aminek már 1900-ban 3,5 millió lakosa volt). Hősünk célkeresztjébe természetesen nem az európai (ír, olasz, magyar, stb.) nincstelen migránsok kerültek, akik az otthoni nélkülözések (majd az első világháború) elől menekültek át az óceánon, hanem azok a tehetősebb családok, akik az USA-ban új lehetőségeket láttak vagyonuk gyarapítására.

Parker nem kispályázott. Alaposan felkészült minden akciójára: hamis dokumentumokat készített, kiváló legendákat gyártott önmagának, tükör előtt elpróbált minden viselkedési formát a fellépések előtt, színjátékaihoz mit sem sejtő statisztákat bérelt fel, akik az általa megírt forgatókönyveknek megfelelően viselkedve hitelesítették az általa a célszemélyeknek elmondottakat, stb. És dokumentáltan legalább 20 álnevet használt.

De hogy konkrétumokról is beszéljek: pályafutása alatt George többször eladta (vagy bérbeadta) a Metropolitan Múzeumot, a Madison Square Garden-t, a Szabadság-szobrot, Ulysses S. Grant tábornok (és elnök) mauzóleumát és számos másik híres New York-i épületet. A személyes kedvence a Brooklyn-híd volt, amit állítólag 56-szor (igen: ötvenhatszor!) részben értékesített úgy, hogy az aktuális vevővel elhitette: a bérleti díj kifizetését követően ő szedheti be a hídpénzt. Talán mondanom sem kell, hogy tulajdonjogilag kábé annyi köze volt ezekhez, mint nekem.

Innen is látszik, hogy milyen fontos egy jól működő ingatlannyilvántartási rendszer...

Ragyogó szakmai karrierje azért apró döccenőket is tartalmazott: háromszor is lebukott, de mindig megúszta 1-3 évvel, mert ragyogóan tudott érvelni és magyarázkodni az esküdtek és a bíró előtt; gyakorlatilag őket is kiválóan manipulálta. 1928 novemberében aztán mindez véget ért, amikor egy Alonzo McLaughlin nevű bíró (öt hónapig tartó tárgyalássorozatot követően) életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amit a híres Sing Sing fegyházban kellett letöltenie. Az életfogyt jelen esetben kilenc évet jelentett, mert George 1937-ben a cellájában elhunyt. Visszaemlékezések szerint egyike volt a Sing Sing népszerű belső celebjeinek: nemcsak a fegyenctársai, hanem a börtönőrök is kedvelték, mert elképesztő történetei voltak, amiket nagyon szórakoztatóan tudott előadni. És minden sztorija után hangsúlyozta, hogy a Sing Sing-re nem talált vevőt, pedig keresett :-)

Az amerikai közbeszédben van egy kifejezés, amit akkor használnak, ha viccesen azt akarják tudatni a beszélgetőpartnerrel, hogy túl naiv és hiszékeny. Ez az "I have a bridge to sell you!" (Van egy eladó hidam neked!). Na ezt is George C. Parkernek köszönhetjük.