A sorsdöntő szivarok

A dohányzás káros az egészségre, de egyéb következményei is lehetnek. Ennek ékes példája az amerikai polgárháború egyik eseménye, ami - egyes hadtörténészek szerint - jelentősen befolyásolta ennek végeredményét.

1862. szeptember 13-án az Unióhoz (vagyis az északi csapatokhoz) tartozó 27. Indianai Önkéntes Gyalogezred katonái éppen dél felé meneteltek Maryland államban, hogy George McClellan tábornok vezetésével felvegyék a harcot a Konföderáció (vagyis a déli szecessziós hadsereg) csapataival, akik Robert Lee tábornok irányítása alatt megtámadták az északi területeket.

• Hogy egy kicsit képbe kerüljünk a parancsnoki hátteret illetően: a két tábornok szakmai képességei meglehetősen különböztek. McClellan egy óvatos és lassú duhaj volt, aki hajlamos volt minden döntése előtt órákig pöcsölni, ingadozni és gatyázni, ami a harctéren nem kifejezetten pozitív tulajdonság. Ezzel szemben Lee egy ösztönösen kiváló katonai csúcsvezető volt, aki zsigerileg ráérzett a taktikai lehetőségekre és az esetek többségében percek alatt jó döntéseket hozott. Vagyis inkább Lee-nek állt a zászló. Ha ő nyeri a Maryland-i inváziót, nagy valószínűség szerint a Konföderáció stratégiai előnyre tesz szert. Sőt: egyes vélemények szerint az sem kizárt, hogy az Uniónak harangoztak.

Ebédidőben a 27-esek megálltak egy mezőn pihenni egy kicsit. Ez a környék néhány nappal korábban még a déliek ellenőrzése alatt állt. Az F század három katonája keresett egy kis árnyékot, leheveredtek, falatoztak egy kicsit, majd mivel mindhárman erős dohányosok voltak, kaja után rá is gyújtottak. Az egyikük (Barton W. Mitchell tizedes) egyszercsak észrevett egy gyűrött borítékot a fa tövében. Felvette, belenézett és felkurjantott: "Találtam három szivart!". Igazságosan szétosztották a zsákmányt, majd a tizedes el akarta dobni azt a papírdarabot, amibe a szivarok be voltak tekerve. Észrevette, hogy ez a papír valójában két papírlap, amin kézírásos sorok voltak (lásd a második illusztrációt). Rögtön feltűnt neki, hogy az egyik lap bal felső sarkában a "confidential" (vagyis "bizalmas") szó szerepel.

Természetesen azonnal átadta a lapokat elöljárójának, John Bloss őrmesternek, aki átolvasta és rögtön odavitte az ezredparancsnoknak, Silas Colgrove-nak. Nem folytatom a teljes parancsnoki lánc felsorolásával, mert a lényeg, hogy a dokumentum néhány órán belül McClellan kezében volt.

Mint kiderült, a papírok Lee tábornok személyes utasításai voltak arra vonatkozóan, hogy mi lesz a déli csapatok teendője az elkövetkezendő napokban. A "Special Order 191" (vagyis a 191. számú Különleges Parancs) olyan részleteket is tartalmazott, hogy melyik ezred milyen útvonalon közelítse meg az ellenséget, melyek lesznek azok a Maryland-i települések, ahol csatákat kell kezdeményezniük, milyen utánpótlási módok és vonalak lesznek, stb.

Utólag az is kiderült, hogy a parancsról eredetileg legalább tíz másolat készült, amiket a Lee által vezetett csapatok ezredesei és tábornokai kaptak meg. Az északiak által megtalált példány az volt, amit Daniel Hill vezérőrnagynak szántak, de valami miatt nem kapta kézhez. Hogy hogyan került ez annak a fának a tövébe, azóta sem tisztázódott. Lehet, hogy valamelyik futár elvesztette.

A dokumentumban olvasható információkat felhasználva az északiak átdolgozták a saját taktikai terveiket, minek következtében négy nappal később, a híres Antietam-i Csatában* a Konföderáció egyértelmű vereséget szenvedett és Lee tábornok kénytelen volt visszavonulni.

*: ezt a csatát sokan a mai napig "Amerika legvéresebb napjának" nevezik. A két oldal összesen körülbelül ötezer halottat és tizenhétezer sebesültet könyvelhetett el veszteségként. Mindezt egyetlen nap alatt, ráadásul egy polgárháborúban...

Azon meg sokan elgondolkoztak már az elmúlt 163 évben, hogy mi lett volna, ha az a három katona nemdohányzó és nem érdekli őket a három szivar. Néha tényleg jelentéktelen apróságokon múlnak nagy dolgok.