A második világháborút követő első téli olimpiát 1948-ban Svájcban, St. Moritz-ban rendezték meg. A kanadai jégkorongszövetség (talán egy kicsit váratlan húzással) nem pöcsölt a válogatással, hanem egy az egyben a Kanadai Királyi Légierő csapatát, az Ottawa RCAF Flyers-t nevezte.
A magyarázat részben abban rejlett, hogy a kanadai jégkorongszövetségnek voltak némi vitái a Nemzetközi Olimpiai Bizottság "amatőr" értelmezésével (az olimpiákon ugyanis csak az ebbe a kategóriába tartozó sportolók nevezését fogadták el). Belefáradtak a magyarázkodásba és egy valódi amatőr csapatot küldtek, aki főállásban katonák voltak, vagyis ebbe még a NOB se tudott belekötni.
A juharleveles repülősök nem gatyáztak: meg is nyerték az aranyat. A másodikok a csehszlovákok, a harmadikok a házigazda svájciak lettek. A csehekkel folytatott versengést a gólarány döntötte el, mert a lejátszott nyolc meccsből mindkét csapat hetet megnyert, s mindkettőnek volt egy-egy döntetlene (egymás ellen).
Az aranyérmes kanadai csapatból két fő kivételével mindenki aktív katona volt: tizedesek, szakaszvezetők, őrmesterek. Aztán visszamentek a légibázisaikra és fegyelmezetten visszaálltak szolgálatba.
Szép munka volt, így utólag is gratulálunk!
(A képen az aranyérmesek)
Sokan közülük igen szép kort éltek meg, pont a talán legfiatalabb egyik tagja a csapatnak alig 3 éve hunyt el.
(Mindig számomra egy erős tartalma van, amikor egy kor / esemény utolsó túlélője es eltűnik.)
Köszönöm a sztorit:)
Amatőr kontra profi; Nekem tetszett az Eddie the Eagle film is (ha már jég és hó, akkor Cool Runnings (Jég veled!) és játékfilmként a Mystery, Alaska (Majd ha fagy) filmek is:)