A lövészárok-fegyver
Az első világháborúban a US Army kiemelt figyelemmel toborzott olyan újoncokat, akik az Amerikában annak idején igen népszerű koronglövészetben (más nevén agyaggalamb-lövészetben) bizonyították jártasságukat. Ezeket a katonákat aztán az európai lövészárok-háborúban vetették be, méghozzá azzal a szinte kizárólagos feladattal, hogy az ellenség által feléjük dobott kézigránátokat a levegőben eltalálják és megsemmisítsék még azelőtt, hogy azok földet érve felrobbanjanak.
Ezek a lövészek legalább olyan népszerűségnek örvendtek, mint a sniperek (mesterlövészek), noha főszabályként ők nem emberre, hanem tárgyakra lőttek.
Erre a célra az előágyszános Winchester M97-es, kissé módosított sörétes verzióját használták (lásd az illusztrációt), amit éppen ezért informálisan Trench Gun-nak, vagyis lövészárok-fegyvernek is neveztek.
Azért ezt a trench gunt még az ellenséges lövészárkok megtisztítására is használták, a németek még fel is szólaltak ellene mint túlságosan embertelen fegyver.
Ezek a lővészek talán jók lennének a kis drónok ellen is, csak egy mozgásérzékelős szemüveg kéne, hogy észrevegyék a levegőben őket.