A jólnevelt kalandor

A 18. század egyik leghíresebb szélhámosa és kalandora a skót származású Alexander Blackwell volt. Életútjának kanyarjai és motivációi a mai napig nem teljesen tisztázottak. Foglalkozott ő szinte mindennel, amiben pénzt látott: mezőgazdasággal, nyomdászattal, kuruzslással és természetesen politikai cselszövésekkel is. 1742-ben Svédországban bukkant fel. Egyes források szerint az akkori uralkodó, I. Frigyes személyesen hívta meg, akinek az egyik udvari orvosa lett. Egy ideig ügyesen végezte a dolgát, de végül az igazi orvoskollégái leleplezték, hogy inkább kuruzsló és nem orvos.

A király nagyvonalúan elnézte neki ezt a szélhámosságot, de amikor kiderült, hogy Alexander a svéd belpolitikába is beavatkozott, ráadásul az egyik olyan párt embereként, amelyik Anglia befolyását akarta növelni Svédországban és meg akarta mérgezni a svéd trónörököst, Frigyesnél is betelt a pohár. Állam elleni összeesküvés vádjával 1747-ben a svéd bíróság halálra ítélte Alexandert. Első körben kerékbetörésre, amit később - királyi parancsra - nyilvános lefejezésre változtattak.

Amikor fegyelmezetten a fatuskóra hajtotta a fejét, a hóhér figyelmeztette, hogy forduljon meg egy kicsit, mert így nem esik kézre (vagy bárdra) neki.

Alexander engedelmeskedett az utasításnak, majd ezek voltak az utolsó szavai:

• Elnézést kérek a hibámért, de mentségemül szolgáljon az a tény, hogy ez az első alkalom, amikor lefejeznek.

(Sajnos Alexanderről nem találtam egyetlen képet sem a neten, ezért kénytelen vagyok a feleségét, Elisabeth Blackwellt felhasználni illusztrációként. Ő szintén híres volt a maga korában. Botanikával foglalkozott, főleg gyógynövényekkel, amikről több, nagysikerű könyvet is kiadott. Az egyik ilyen borítóját tettem az arcképe mellé.)