A háromszor elsüllyedt hajó

Az SMS Seydlitz az első világháború egyik német csatacirkálója volt, amit a háború után a britek lefoglaltak és a Scapa Flow-i hadikikötőbe irányítottak. Hogy az ellenség ne tudja felhasználni, Ludwig von Reuter tengernagy parancsára a legénység 1919 nyarán elsüllyesztette (számos másik német hadihajóhoz hasonlóan).

Az önelsüllyesztés elég sekély vízben következett be, ezért a britek nyolc év elteltével a roncsot eladták a hajómentéssel foglalkozó Cox & Danks Shipbreaking Co. nevű cégnek. Ezek nekiláttak a kiemelésnek, hogy a hajótestet majd nyersanyagként hasznosítsák. A munkálatok elkezdődtek, kidolgoztak egy aprólékos forgatókönyvet, de a meló elég nehéznek bizonyult: 1928 nyarán az első próbálkozás sikertelen volt, a hajótest visszasüllyedt a vízbe. Ernest Cox, a kiemelésért felelős mérnök (és a cég egyik alapítója) ezen annyira felbosszantotta magát, hogy otthagyta az egész bagázst és elutazott Svájcba üdülni.

A roncsmentő brigád azonban hirtelen megtáltosodott: ismét nekiálltak és pikkpakk kiemelték a roncsot, majd erről értesítették Coxot. A mérnök majdnem felrobban az idegtől: utasította a munkásait, hogy azonnal süllyesszék vissza a Seydlitzet, majd repülőre ült és visszarepült Scapa Flow-ba. Itt az első dolga az volt, hogy kihívott egy filmes forgatócsoportot, szépen felöltözött, majd a helyszínen megjelenve élesben ismét nekiálltak és a kamerák kereszttüzében harmadszor is kiemelték (ezúttal véglegesen) a hajótestet a vízből, Cox mester diadalmas, színpadias mosolya kíséretében.

Így lett a Seydlitz az egyetlen olyan hadihajó, amelyik (az emberi hiúság miatt) háromszor süllyedt el és háromszor emelték ki a tengerből.

(A képen az SMS Seydlitz digitálisan utószínezett fotója, valamikor 1917-1918 körülről)