A hajótörött Kennedy
John F. Kennedy, a későbbi amerikai elnök hadnagyként a második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot, mint egy torpedónaszád (patrol torpedo boat), a PT-109 parancsnoka. Miután 1943. augusztus 2-án a Salamon-szigetek mellett összefutottak az Amagiri rombolóval, a japánok olyan súlyos károkat okoztak a PT-109-nek, hogy az összecsapás után életben maradt 11 fős legénységnek el kellett hagynia a hajót és ki kellett úsznia egy közeli apró szigetre, a Plum Pudding Islandre, amelyen se víz, se élelem nem volt. Innen aztán átúsztak egy másik, nagyobb szigetre (Nauróra), ahol már volt kókuszpálma, víz és - ami a legfontosabb - emberek is.
A rangidős Kennedy hadnagy ekkor egy kókuszdióhéjra zsebkésével egy segélykérő üzenetet írt, amit két, arra járó bennszülöttre* bízott azzal, hogy juttassák azt el a legközelebbi amerikai katonához. Ezek kenuba ültek, kábé 70 kilométert eveztek a tengeren, majd kikötöttek egy szigeten és az üzenetet átadták az egyik ausztrál katonai bázison szolgáló amerikaiaknak. A segítség egy hét múlva meg is érkezett (a mentőcsapatok hozták magukkal a kókuszdiót is), a tizenegy amerikai haditengerész pedig sikeresen túlélte az esetet.
A hírvivő kókuszdiót JFK visszakapta, megőrizte (naná!), s amikor közel húsz év múlva az USA elnöke lett, ezt fába foglalva és átlátszó műanyagba öntve papírnehezékként használta az Ovális Irodában, elnöksége 1036 napja során.
(Akit érdekel, a szöveg a következő volt: NAURO ISL... COMMANDER... NATIVE KNOWS POS'IT... HE CAN PILOT... 11 ALIVE... NEED SMALL BOAT... KENNEDY,
azaz hozzávetőleges fordításban: NAURO SZIG... PARANCSNOK... BENNSZÜLÖTT ISMERI A POZÍCIÓT... KALAUZOLHAT... 11 ÉLŐ... KIS HAJÓ KELL... KENNEDY)
*: álljon itt a két helybéli fiatalember neve, akik nélkül az amerikaiak talán nem úszták volna meg ilyen olcsón: a 23 éves Eroni Kimana és a 20 éves Biuku Gasa. A kókuszdiós megoldást állítólag Biuku javasolta JFK-nek, már csak azért is, mert ő maga nem tudott írni, írószer és papír pedig nem volt náluk.