A háború kutyái

Nagytestű, harci célokra idomított kutyákat már az egyiptomiak, görögök, perzsák, rómaiak és a hunok is használtak az ellenséges gyalogság elleni műveleteik során, de a spanyol és portugál konkvisztádorok is alkalmazták ezt a módszert a dél-amerikai gyarmatosítás folyamatában. Az ebek katonai célú felhasználása azonban a második világháború során érte el a csúcspontját, amikor a Vörös Hadsereg mintegy 30-40 ezer kutyát képzett ki arra, hogy - a tervek szerint - a testükre erősített robbanóanyagot a Wehrmacht és a Waffen-SS páncélosai alá vigyék és ott felrobbanjanak.

A pavlovi feltételes reflexről szerintem mindenki hallott, ezért nem fejtem ki. A szovjet hadsereg szakemberei erre a kutatási eredményre építették az akkor még zseniálisnak tűnő terveiket, amiknek az volt a lényege, hogy a kiképzés során a kutyákat sokáig éheztették, majd harckocsik alá helyezett étellel lakatták jól őket. A pavlovi reflex működni látszott: a kutyák bizonyos idő elteltével megszokták, hogy ha éhesek, a páncélosok alatt keressék a kaját. Testükre egyfajta mellényt erősítettek, amibe dinamitot vagy trotilt pakoltak és egy pöcök állt ki belőle. Ha ez a pöcök elmozdult (mert megérintette a tank alját), a detonátor működésbe lépett és a hátizsák felrobbant, természetesen a kutyával együtt.

A szovjetek azonban nem voltak elég körültekintőek, mert az idomítás során elkövettek egy-két hibát. Például azt, hogy takarékossági megfontolásokból a kiképzéshez használt harckocsit álló helyzetben voltak, vagyis a kutyák nem szokhattak hozzá a zajos és lövöldöző tankokhoz. Amikor éles helyzetbe kerültek a harctéren, megijedtek a mozgó páncélosoktól és a legtöbbjük ki akarta várni, hogy ezek megálljanak.

A második ilyen hiba az volt, hogy alulértékelték a kutyák vizuális memóriáját. Ez alatt azt értem, hogy az állatok különbséget tudtak tenni a szovjet és a német páncélosok között. Mivel az idomítás során általában szovjet T-34-esekkel és KV-1-esekkel találkoztak, ezeket társították az agyukban a kajával. Ezért fordult elő, hogy valamikor 1941-ben az egyik páncélos ütközetben a kiéheztetett és bevetett mintegy harminc robbanóanyagos kutyából tíz visszafordult és szovjet harckocsikat robbantott fel. Ezt követően az idomításhoz kizárólag zsákmányolt német Panzereket használtak.

Összegezve: a páncéltörő kutyák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Dokumentáltan az egész második világháború alatt csak mintegy 80 ellenséges harckocsit (és nagyjából 20 sajátot) robbantottak fel, ami elég karcsú eredmény, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a németek a második világháború 5 éve során több mint 20.000 tankot és önjáró tüzérségi löveget gyártottak, illetve vetettek be. Ezért 1943-tól kezdve a szovjetek már nem képeztek ilyen kutyákat és inkább olyanokat treníroztak, amelyeket robbanóanyag-kiszimatolásra idomítottak.

Bónusz érdekesség: szerinted a szovjetek által kiképzett 30-40 ezer robbantós kutya legtöbbje melyik kutyafajtához tartozott? Igen, eltaláltad: ezek 80-85%-a németjuhász volt.