A fagylaltos őrnagy

Joseph Hunter Reinburg őrnagy 1944 őszén az amerikai tengerészgyalogság 122. Vadászrepülőszázadának (VMF-122) parancsnoka volt. Az alakulat a csendes-óceáni Peleliu körzetében állomásozott, ahol a japánokat ekkor már szigetről szigetre szorították vissza.

Reinburg őrnagy kiváló katona és pilóta volt (hét igazolt légigyőzelme volt, majd később, a koreai háborúban tanúsított hősiességéért megkapta a Silver Star érdemérmet), de mint mindenkinek, neki is volt egy gyenge pontja. Nem, nem a nők, az alkohol vagy a szerencsejáték. Reinburg őrnagy a fagylalt megszállottja volt és roppant bosszantónak tartotta, hogy trópusi környezetben ehhez a csemegéhez elég nehéz hozzájutni, a tengerészgyalogság tábori hűtőkapacitásai pedig végesek voltak.

És ekkor jött a nagy ötlet.

Összekevert tejport, vizet, kakaóport és cukrot, a keveréket fémedényekbe töltötte, ezeket felerősítette a Corsair típusú vadászgépe szárnya alá és egy légcsavaros meghajtású keverőtengellyel látta el. Ezt követően felszállt (úgymond felderítő repülésre), felemelkedett úgy tízezer méter magasra, tett néhány kört, majd visszatért a bázisra. A harmadik próbálkozásra a fémedényben ezalatt megfagyott a keverék és tűrhető minőségű kakaós fagylaltkrém keletkezett belőle, amiből az egész század kapott desszertnek valót. A trükk annyira bevált, hogy innen kezdve a repülőszázad gépei gyakran magukkal vitték a rögtönzött, de kiválóan működő gasztroberendezést.

Mindig tudtuk, hogy a katonák találékonyak. És szeretik a fagyit.