2017. november 9-én a detroiti 11. körzet rendőrségének bevetési egysége rajtaütött egy lakóházon és megpróbált elfogni három drogdílert, akik éppen jelentős mennyiségű kábítószert akartak eladni két vásárlónak. Az akció egy különleges rendőri művelet megkoronázása lett volna, hiszen a két vásárló valójában két fedett nyomozó volt a 11. körzetből, akiknek hosszú napok munkájával sikerült elnyerniük a dílerek bizalmát és meg is állapodtak ezekkel egy adásvételben.
Egy apró prücök azonban közbejött: az akció közben kiderült, hogy a három, dílerként fellépő arc a detroiti 12. körzet rendőrségének fedett nyomozója volt, akiknek hosszú napok munkájával sikerült elnyerniük a vevők bizalmát és most, az adásvétel alkalmával el akarták fogni őket (a saját bevetési egységükkel). Mindkét fél meglepődött egy kicsit, amikor a másik hirtelen elővette a rendőrjelvényt és fennhangon elkezdte kiabálni a filmekből jól ismert szöveget: Rendőrség! Emelje fel a kezét, ereszkedjen térdre és adja meg magát!
Érdekességként még hozzáteszem, hogy a 11. és a 12. körzet kapitánysága légvonalban úgy 5 kilométerre van egymástól, ez pár perc autózás, de feltételezem, hogy telefonon is beszélhettek volna, ha egyeztetni akarnak. Az utólagos fegyelmi eljárás megállapította, hogy két rendőri egységnek (illetve hát a detroiti adófizetőknek) összesen úgy hetvenezer dollárjába került a kábé két héten át tartó komplex operatív művelet.
Szerencsére mindenki észnél volt (az öt fedeles és a bevetésiek is), mert egyetlen lövés sem dördült el, néhány pofonon és lökdösődésen kívül senkinek nem esett komolyabb baja. Nem úgy, mint 1986-ban, ahol egy hasonló incidensben két detroiti rendőr életét vesztette.
Nem értek hozzá, de úgy tűnik, hogy a fedett nyomozás nem játék. Azt olvastam valahol, hogy vannak rendőrségek (nem csak Detroitban), ahol mindenki úgy véli, hogy ért hozzá. Nem tudom, csak mesélték.
(Az illusztráción a Detroiti Rendőrség Bűnügyi Hírszerző Egységének az emblémája. Nem okoskodni akarok, de attól tartok, hogy ebben az ügyben nem végeztek valami jó munkát.)
Olyan régen volt, hogy már nem emlékszem, ki mesélte, de állítólag valamikor az 1990-es évek második felében valami hasonló (és hasonlóan szerencsés kimenetelű, tehát lövöldözésmentes) találkozóra került sor Budapesten is a BRFK és az ORFK akciózó emberei között.
Nem tudhatjuk, hogy valóban megtörtént-e (honnan is tudhatnánk?!), de egyes állítások szerint igen. Persze az is lehet, hogy az egész csak kitaláció, szóval kezeljétek fenntartásokkal a hírt!!!
Azért lehetett volna fokozni ezt, ha a két fél "üzletszerű kéjelgés" ügyében végzi nyomozati munkát, és a nadrágból csupán jelvény kerül elő. 😀