Ötvenhárom évvel ezelőtt Tom Moore, a texasi képviselőház egyik demokratapárti képviselője egyrészt kimaxolta a hagyományos április elsejei átverések adta lehetőségeket, másrészt rávilágított arra a sajnálatos tényre, mely szerint a törvényhozók gyakran nem olvassák (és nem is értelmezik) az eléjük tett dokumentumokat, csak megnyomják a gombot vagy felemelik a kezüket.
Ez természetesen csak a romlott Nyugaton fordul elő, erre mifelénk SOHA!
Történt ugyanis, hogy 1971. április 1-jén Tom beterjesztett egy állásfoglalás-tervezetet, amelyben azt javasolta, hogy a texasi parlament ünnepélyesen ismerje el egy bizonyos Albert DeSalvo jelentős szerepét a túlnépesedés elleni küzdelemben. Ahogy az előterjesztés fogalmazott:
"A tiszteletreméltó Albert DeSalvo úr önzetlenül szolgálta hazáját, államát és közösségét. Őszintesége és a hatóságokkal folytatott gyümölcsöző együttműködése kivívta számos követője elismerését és csodálatát."
A törvényhozás egyhangúlag megszavazta a javaslatot. Senki nem tett fel egyetlen kérdést sem (például hogy milyen módon harcolt az illető a túlnépesedés ellen) és így testületileg fejet hajtottak Albert DeSalvo teljesítménye előtt.
Egy apró bibi volt a dologban: Albert DeSalvo a Bostoni Fojtogató néven elhíresült sorozatgyilkos volt, aki 1962 és 1964 között 13 nőt erőszakolt és ölt meg. Részletesebben erre a zöld linkre kattintva olvashattok a történetéről; ezt is én írtam.
Azt hiszem, ízléstelen lenne most bármiféle poénnal zárni a posztot.
(A képen Albert DeSalvo)
valahogy így szól a mondás: "amikor gyerek voltam, abban bíztam, hogy mindenki lehet politikus, és amikor felnőttem, rájöttem, hogy baz+ tényleg..."
Már a 70-es években is évi jelentéseket kellett leadni az elvégzett munkáról, amit gyanítottunk, senki sem olvas. Ellenőrzésképpen az egyik kolléga a jelentés 2/3-a környéken odaírta: aki eddig elolvasta a jelentést, jelentkezzen egy láda sörért. Persze, senki sem jelentkezett érte.