A bolond méz

A Törökország északi, fekete-tengeri partjai mentén húzódó Pontuszi-hegységben számos rododendron-faj (havasszépe) borul virágba májusban, hogy aztán a méhek ezerrel lecsapjanak rájuk és elkezdjék a pollengyűjtést. A méz természetes édesítőszer, számos hasznos vitaminnal és ásványianyaggal.

És néha mással is.

A pontuszi méhek által a helyi rododendron virágporából előállítottak között van a "bolond méz" (törökül: deli bal), ami olyan magas arányban tartalmaz(hat) egy grajanotoxin nevű idegmérget, hogy ezt a mézfajtát az ókortól kezdve tudatmódosítóként is fogyasztják, de arrafelé a hagyományos természetgyógyászatban is jelentős szerepet kap. A grajanotoxin hallucinációkat és az ittassághoz hasonló tüneteket okoz, ezért a bolond mézet már a 18. században Európába is exportálták, ahol a vállalkozó kedvű fogyasztók alkoholos italokba keverték gyorsítóként. Mellesleg a deli bal nincs betiltva, ma is rendelhető, de vélelmezem, hogy toxintartalmát bizonyos korlát alatt tartják.

Állítólag i.e. 67-ben, amikor Pompeius légiói Mithridatész hadserege ellen harcoltak a Fekete-tenger déli partjainál, a helybéliek egyszer bolond mézet tartalmazó lépeket helyeztek ki a rómaiak útjába. A csábításnak nehéz volt ellenállni, ezért a katonák jól belakmároztak belőle. A hatás nem maradt el: a betépett legionáriusokat aztán elég könnyen le lehetett mészárolni.

Szóval ha Észak-Törökországban téblábolsz, csak óvatosan a méztől csicsegő baklavával. Pláne ha a cukrász a vásárlás előtt rádkacsint :-)