A békejel
Az emberiség történelme során a békének számos jelképe volt. A híres Picasso-féle fehér "békegalamb" ősét már a korai keresztények is használták, az olajág pedig több mint kétezer éve a görög és a római kultúrkörben általában ugyancsak a háború- és erőszakmentességet szimbolizálta. Sőt a rómaiak még a háború istenének kezébe is gyakran odarajzolták, de hát náluk Mars egyik eposzi jelzője a "béketeremtő" volt (Mars Pacifer).
De hogy napjainkról is szóljak: a béke egyetemlegesen elfogadott, legismertebb szimbólumát 1958-ban egy Gerald Holtom nevű angol grafikus tervezte, aki az Egyesült Királyságban akkoriban kibontakozó, nukleáris fegyverkezés elleni mozgalom jelképének szánta. Aztán idővel a szimbólum jócskán kinőtte eredeti jelentését és ma már a mindenféle erőszak elleni fellépést és tiltakozást jelképezi. Biztos vagyok, hogy minden olvasóm találkozott már vele kokárdán, zászlón, molinókon, különböző ruhadarabokon, stb.
Ha esetleg - hozzám hasonlóan - te is elgondolkoztál már azon, hogy honnan jött Geraldnak az ötlet, hát tessék, itt a megfejtés: a rajz a 19. századi zászlós szemaforábécé N és D betűjelének egymásra tevődéséből született: Nuclear Disarmament = nukleáris leszerelés.
Érdekes ez a tiszteletre méltó, de naiv hit, hogy a nuclear disarmament békét hoz. Volt egy ország, amelyik büszkén és boldogan jelentette be, hogy megszabadult az atomfegyvereitől és az azok célba juttatásàra alkalmas eszközeitől (kamerák előtt verték szét a repülőgépeket pl.)
Ezt az országot Ukrajnának hívják.
én azt hittem, hogy "a békegalamb lábnyoma" :)