A focipálya mint bukta

Az amerikai-szovjet hidegháborús szembenállás egyik ikonikus helyszíne sokáig Kuba volt. Sokan hallottak az úgynevezett kubai rakétaválságról (1962 ősze), amikor - egyes vélemények szerint - bolygónk a harmadik, ezúttal nukleáris világháború előszobájába sodródott. Mindannyiunk szerencséjére ez elmaradt. Leegyszerűsítve a dolgokat azt mondhatjuk, hogy Kennedy és Hruscsov megállapodtak abban, hogy az USA nem rohanja le Kubát, a szovjetek viszont kivonják a szigetországból az idetelepített atomrakétáikat.

Moszkva azonban továbbra is azon ügyködött, hogy kubai katonai jelenlétét tovább erősítse, elvégre 150-200 kilométerre az amerikai felségvizektől néhány szovjet támaszpont erős érvet és stabil alkupozíciót jelenthet az esetleges további USA-CCCP vitákban.

Ennek a stratégiának az égisze alatt 1969-ben Kuba elkezdte egy haditengerészeti bázis kiépítését a Cienfuegos-i öböl egyik szigetén. Nem túl meglepő módon kábé ugyanebben az időben egy szovjet atomtengeralattjáróból és számos szovjet hadihajóból álló flotta (amik cirkálórakétákat is szállítottak) elindult Kuba felé. A CIA természetesen mindkét információról időben értesült és elkezdték kémrepülőgépekről megfigyelni az építkezés folyamatát. A logikus washingtoni kérdés az volt, hogy vajon Brezsnyevék visszalépnek a nyolc évvel korábbi megállapodástól és mégis saját rakétabázist fejlesztenek ki Castro országában? A kérdés megválaszolásával a CIA-t bízták meg.

1970 őszén Henry Kissinger (aki akkoriban Nixon nemzetbiztonsági főtanácsadója volt) kopogás nélkül benyitott Bob Haldeman, Nixon kabinetfőnökének irodájába. Egy borítékot dobott az asztalára, amelyben kémrepülőgépek által készített légifelvételek voltak. És első körben csak annyit mondott a meglepődött kabinetfőnöknek: "Ha nem tudnád: a kubaiak baseball-oznak, a szovjetek meg fociznak!".

Haldeman értetlenkedve kinyitotta a borítékot és elkezdte nézegetni a fotókat, amelyek a Cienfuegos-i, már úgy 60-70%-ban elkészült katonai támaszpontról készültek. Ezek jó részén tisztára kivehető volt, hogy a bázison és környékén több focipálya is készen van, baseball-pálya viszont egy sem. A kabinetfőnök rögtön felhívta a CIA főigazgatóját, Richard Helms-et és azonnal berendelte a Fehér Házba. Amikor Helms megérkezett, kifejtette szakmai véleményét, mely szerint a fotók is alátámasztják azokat a híreket, melyek szerint ezt a támaszpontot kifejezetten szovjet és NEM kubai katonák számára építik. Ahogy fogalmazott: "Hosszú évek óta vagyok a szakmában, de olyan nagyobb kubai katonai létesítményt még nem láttam, ahol ne lett volna legalább egy baseball-pálya. Márpedig ezen egy sincs!".

• A kubaiak imádják a baseball-t (ahogy ők írják: a béisbol-t), amiről magam is meggyőződtem, amikor tizenévvel ezelőtt Kubában jártam. Az ország nem nevezhető gazdagnak, de a baseball-stadion minden nagyobb településen jól karban van tartva (legalábbis 15 évvel ezelőtt így volt). Az idegenvezetőnk egy negyvenes nő volt, aki fejből sorolta a legnagyobb hazai és külföldi baseball-sztárok neveit, de amikor megkérdeztem tőle, hogy hallott-e Lionel Messi-ről, csak a fejét vakarta és annyit mondott, hogy "ez valami európai úszóbajnok, nem?".

Amúgy a baseball-pályák a kubaiakat még legalább egyszer lebuktatták, méghozzá Angolában, 1975-ben. Itt szintén amerikai kémrepülőgépek fedezték fel, hogy a kubai "katonai tanácsadók" (akiket Castro küldött a nyugat-afrikai államba, hogy támogassa a kommunista irányultságú felkelőket) sokkal többen vannak, mint ahogy eredetileg gondolták. Mert külön katonai támaszpontjaik voltak, rajtuk világos kivehető baseball-pályákkal.